Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


174 éve Isten útján - Templomszentelési-búcsú Győr-Újvárosban

2015.09.21

1841. szeptember 12-én, Mária neve napján nagy álma valósulhatott meg az egykori újvárosi ősöknek, amikor ezen szép, monumentális templomot megépítették, és az akkori megyéspüspök felszentelte Isten házává, ezáltal biztosítva azt, hogy újvárosban is legyen lakóhelye a szentségi Jézusnak. Ezzel lett biztosítva az újvárosiak lelki gondozása és az ő üdvösségük munkálása. Ahogy a bevezető népénekben is halljuk és énekeljük: "Üdvössége lett e háznak, a mai szent ünnepen"... Igen, Isten továbbra is munkálkodik bennünk és értünk, lelkünk üdvösségén.

Az idén 174 éve felszentelt Győr-Újvárosi Urunk színeváltozása templomban ezért, ünnepi búcsúi szentmisével adtunk hálát szeptember 11-én, pénteken este 6 órai kezdettel. A szentmise előtt a Szervita nővérek vezetésével a rózsafüzért imádkoztuk. Az ünnepi szentmisét főtisztelendő Zsebedics József aranymisés plébánosunk mutatta be, Győr lelkipásztoraival együtt koncelebrálva. A szentmise harangzúgással, a pap és az asszisztencia bevonulásával kezdődött meg. A legszentebb áldozatot templomépítő őseinkért, élő és elhunyt plébánosainkért valamint jótevőinkért ajánlottuk fel. József atya a szentmise elején megemlékezett templomi ünnepünkről és kérte imádkozzunk azokért az elhunyt és élő testvérekért akiknek mindig is szívügyük volt ez a templom. A szentmisén József atyával együtt koncelebráltak: Dr. Németh Gábor  főiskolai tanár, győr-kisbácsai plébános, Megyeri Ciprián győr-révfalui plébános, a szentmise ünnepi szónoka Győri Imre esperes-kanonok, győr-gyárvárosi plébános, Nagy József prépost-kanonok ny. plébános, Benkovich Ferenc pápai prelátus, őrkanonok, a győr-marcalvárosi Szentlélek templom plébánosa, Juhos Imre spirituális, Polgári László gyúr-újvárosi görög-katolikus parókus, Juhos Imre győr-belvárosi plébános, s az ő káplánja Kovács Gergő Vilmos. Megjelentek továbbá Győr-Újváros 4 templomának képviselői: Wagner Tamás református lelkész, Farkas Zsófia evangélikus lelkész, Lentulai Attila református esperes, és Villányi Tibor, a győr-újvárosi zsidó hitközség elnöke. A szentmise zenei szolgálatát templomunk szkólája látta el, akik a gregorián népénekeken túl az egyik legszebb latin miseordináriumot a Missa de Angelis-t énekelték. Áldozáskor pedig Schubert Ave Maria művét hallottuk, melyet Horváth Csaba énekelt és kísért orgonán. Köszönjük mindazok munkáját akik segítették templomi ünnepünk méltó megünneplését. Kérjük fentről az újvárosi ősöket, hogy imáikkal segítsék továbbra is egyházközségünket és annak minden tagját. Ebben segítsen minket a minket éltető és szerető gondviselő Isten és a Segítő Szűzanya. Alább Győri Imre atya prédikációját olvashatjuk, amelyet a búcsúi szentmisén mondott, olvassák szeretettel!

Győri Imre prédikációja templomszentelésünk 174. évfordulója és plébánosunk aranymiséje alkalmából

A mai szép ünnepünk alkalmával elsősorban két időpont van, ami összehozott bennünket ebbe a templomba: 174 évvel ezelőtt szentelték fel ezt a templomot és 50 éve szentelték pappá ennek a templomnak a jelenlegi plébánosát. Az elsőáldozók könyvében olvassuk: a templom Isten háza, és a mi közös otthonunk. 174 évvel ezelőtt ez az újvárosi közösség úgy határozott, hogy felépíti Isten házát, ezt a szép, monumentális, impozáns templomot, Győr második legnagyobb templomát. Mert azt akarták, hogy köztünk lakjék az Isten. Azt akarták, amiről a szentmise olvasmányában is hallottunk: amikor Salamon felépíti a templomot és megkéri az Istent, hogy az ott elhangzott imákat hallgassa meg, az ott elhangzott kéréseket szívesen teljesítse, a választott nép története bizonyítja, hogy Isten meghallgatta Salamon kérését. Így van ez az újvárosi közösséggel is. Házat építettek itt Istennek, saját házaik között és ebben az Istenházában immár 174 éve hangzanak el az Isten dicsérő imák és énekek, melyeket bizonyára szívesen fogad az Isten. Elhangzanak kérések, amelyek közül minden bizonnyal sok teljesül, elhangzanak fájdalmas panaszok, amik itt a templomban meghallgatásra találtak. Itt van Isten háza, ez a ház, az újvárosi közösség otthona. Ebben az elmagányosodott világban, amikor az emberek nem figyelnek egymásra, nem nagyon törődnek egymással, egy-egy panelházban talán már nem ismerik a szomszédok egymást… Ez a közös otthon kell, hogy összekapcsolja, összehívja az újvárosiakat egyesítve hitüket Isten és a felebaráti szeretetben. És ünneplünk ezen a napon, ünnepeljük a közösség lelkipásztorát, akit 50 évvel ezelőtt szenteltek pappá. Ismét csak múlik az idő… még csak nem is az egyént ünnepeljük, hanem a gondviselő Istent, akinek most köszönetet mond az ünneplő lelkipásztor mindazért a sok kegyelemért, amelyet ő Istentől kapott 50 éves papi élete során. Megköszönni Istennek a meghívás kegyelmét, mert ő is átérzi most amit átélt Jeremiás próféta: „Anyád méhétől ismertelek,  és kiválasztottalak” meghívtalak, hogy üzenetemet közvetítsed…Kiválasztotta, meghívta őt az Isten, és erre a meghívásra válaszolt, ő pedig Igennel válaszolt. Bizonyára aranymisés plébánosunk is hallotta Isten hívő hangját, és ez a hívó hang megérett arra, ami a kis Sámuellel is történt:” Itt vagyok Uram hallja a te szolgád, amit Te mondasz”. Most megköszöni az ünneplő lelkipásztor, hogy meghívta erre a szolgálatra és elküldte őt az Isten. Ebből a meghívásból következik a küldetés és ő elfogadta ezt a küldetést, szóljon a közösséghez vagy nagyvárosi közösségekhez… elfogadta ezt a küldetést és most hálát ad azért, hogy nemcsak elfogadta, hanem teljesíteni is tudta. Nem volt könnyű minden bizonnyal számára ez az elmúlt ötven esztendő. Talán néha ő is érezte, hogy neki is mondja Jézus: „Úgy küldelek, mint bárányokat a farkasok közé.” Megtapasztalta az emberi rosszindulatú támadásokat is, de megtapasztalta az igéretet: „Ne félj, veled vagyok, elég neked az én kegyelmem”. Megköszönni a rá bízott híveket, akiket Isten neki adott, akiket oktatott, akiket a szentségekben részesített, vagy éppen akiket utolsó útjára kísért a temetőbe.  Bizonyára nem tudja számon tartani… De bizonyára mindazon lelkek, akiket az örök üdvösségre segített ma együtt ünnepelnek vele az égben, ma hálát adnak vele, az élők pedig itt a Földön adnak hálát, s ahogyan ő megköszönni Istennek a híveket, úgy a hívek is megköszönik az egykori/mostani papjukat Istennek, s imádkoznak érte. Ez az ima kísérje a mostani közösség részéről, és ez az ima segítse munkájában, amely bizony most már az idő múlásával egyre terhesebb lesz, egyre inkább szüksége lesz arra, hogy a hívek szeretettel mellé álljanak, és segítsék életében. Boldog a nép, aki tud ünnepelni, nevednek ó fölséges éneket zengeni. Elmúlhat ez az ünnep, de ne múljon el a köszönet szava nélkül. Kérjük, segítse Isten a lelkipásztort a híveivel együtt tovább, a rábízott időnek jó kihasználásában az örök üdvösség elnyerésére. Ámen! 

 

Az eseményről készült fotókat megtekintheti itt.

Horváth Csaba

Kép:Bálint István

Híreink csak forrásmegjelöléssel használhatóak fel!