Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A fáradhatatlan zarándok lélek Hazatalált - Zsebedics József atya emlékére (1942-2018)

2018.05.19

Zsebedics József 1942.02.09 - 2018.05.19

 

464678_316919575045890_1289413650_o.jpgMa az én szeretett plébánosom, gyermekkorom és egész eddigi életem meghatározó egyénisége, akit apámként szerettem, ő pedig fiaként tekintett reám, elhunyt.

Édesapám halála után szoros atya-fiúi kapcsolat volt köztünk. Isteni gondviselés… Édesapám is már gyermekként ministrált Kapuvárott neki. Jóval később aztán József atya Győri plébános lett, az isteni gondviselés folytán én lettem a ministránsa. Lelki vezetőm, támogatóm, erős, határozott, nagy lelki szerénységgel, érzékeny lelkülettel megáldott ember. A pannonhalmi  iskolától kapott bencés identitás egy életre meghatározta jellemét. Már gyermekként csodájára jártam. Megszerettem, olyannyira, hogy naponta jártam hozzá ministrálni. Ő pedig egész lényével Jézushoz vezetett engem. Szeretetét, kedvességét úgy mutatta meg többek között, hogy majdnem minden hétvégén valahová elmentünk: papokhoz, családtagokhoz látogatóba, szülei sírjához, búcsúkra, templom látogatásra, Pannonhalmára, Tihanyba, Kapuvárra és még sorolhatnám. Ezeken az alkalmakon bevezetett az Egyház vérkeringésébe.

37355.kettos-aranymise-gyor-szigetben.jpg

Mindig is felnéztem Rá. Hatalmas egyéniség, aki mindenkivel szót értett, közvetlensége nem ismert határokat. Ő nemcsak fáradhatatlan lelkipásztor volt, hanem olyan ember is, aki az egyházi hagyományokat ápolta, a múltat faggatta, mert tudta, hogy egy keresztény közösségnek a múltja adja meg az identitást, a gyökereket. Akikre büszke lehet, akiknek példájából a jelen embere szintén példát, reménységet és ösztönzést kap a hit magasztos értékeinek megtartására, továbbadására.

A történelem és a helytörténet iránti szenvedélyünk határtalan volt, együtt kutattuk Sziget, Újváros és Pinnyéd történetét. Most is készültünk a következő könyvének írására a híres kapuvári plébános dinasztiák ismertetésével. Valériával együtt gépeltük a szöveget és szkenneltem a képeket hozzá. De ez már nem valósulhat meg... Kapuvár volt a szíve, mindene. A buzgó kapuváriak örökbe belopóztak kanonok úr lelkébe. Nagy meghatódottsággal beszélt az ott eltöltött évtizedekről, ilyenkor mindig kivirult, a néha szomorú, megfáradt arc derűssé vált. Hogy mennyire fontos volt számára minden lélek mutatta az is, hogy évtizedek múltán is megismerte híveit, tanítványait. Emlékezett minden jó vagy épp rossz csínytetteikre, amelyeken később együtt nevettek. Tudta, kinek lett később családja, ki milyen hivatást választott magának. Minden ember csodájára járt ennek a határtalan és páratlan törődésnek, amit tanúsított hívei felé. Aktív hitéleti és közéleti szerepet vállalt, emiatt személye szinte megkerülhetetlen volt. Olyan pap volt aki ezzel az evangéliumi nyitottsággal és őszinteséggel Krisztushoz, a Főhöz vezette az embert. 

dscn7530.jpgSzigetben, Újvárosban és Pinnyéden eltöltött majd 14 éves plébánossága alatt is, sok érdemszerző gyümölcsöt hozott lelkipásztori szolgálata. Munkájának elismeréseként, személyének nagyrabecsüléséért Győr városa az elmúlt években Sziget, Pinnyéd és Újváros városrész szolgálatáért díját is megkapta. Utóbbit a tavaly nyugállományba vonulása alkalmából rendezett ünnepi szentmisén kapta meg Fekete Dávid alpolgármester és Szeles Szabolcs képviselőtől.

Papi élete során nehéz is belegondolni, hány gyermeket keresztelt meg Isten gyermekévé, hány embernek szolgáltatta ki a szentségeket, hány embert kísért utolsó útjára. Minden szolgálatához Isten segítségét kérte. Nagy pártfogója volt a Szent Szűz is. Hatásomra ő is fontosnak érezte az Újvárosi Segítő Szűzanya kegyképének tiszteletét. Az újvárosi templomunk történetéről szóló könyvének végén zárszavában hálát adott az újvárosi Szűzanyának, akinek kegyképe előtt sokszor kért erőt és Ő megadta neki. Így adtunk hálát újvárosi aranymiséjén 2015-ben, a segítő Szűzanya kegyképénél, hogy megtartotta e hű szolgát hitben, reményben, szeretetben, egészségben. A fáradhatatlan lelkipásztor komolyan vette a zsoltáros szavait: Pap vagy te mindörökké, Melkizedek rendje szerint" Utolsó könyve e címet viselte, melyben ötvenéves papi szolgálatát mutatta be az olvasónak. E könyv címe lett végül hitvallása is. Az utolsó egy évben, melyet már nyugállományban töltött, szintén fáradhatatlanul végezte pásztori feladatát, a hívek gondozását. Ő valóban pap volt... Mindig azt mondta: "Csabi én paposkodni akarok". Ez a fáradhatatlan munka éltette őt. Tudta, az Úr számít rá és ő ezt a szolgálatot komolyan vette: az utolsókig erején felül betöltötte hivatását. 

Utolsó hetekben már azt mondogatta nekem: "Csabi, te egy igen értékes ember vagy, addig nem akarok meghalni, amíg valami jót nem teszek veled utoljára." Igazából megtette...minden nap...csak a jót tette velem/velünk, akiket ismert. A hirtelen jött betegsége után nap, mint nap látogattam a kórházban, majd a papi otthonban, az utolsó egy hétben pedig már újból a kórházban. Sokat jelentett neki, mindig meghatódott. Ezen a héten már csak szerdán volt magánál, mikor meglátogattam. Sírni akart, de már annyira kiszáradt, hogy könny nem jött a szeméből...Rövid szenvedése alázatossá, türelmessé tette őt.

19990080_331221170667523_9174253342812834917_n.jpgS, hogy ez a lelki kapocs mennyire erős volt köztünk, talán nem véletlen, hogy a születésnapomra esett az ő halála, ami már égi születésnapja a Mennyben, és az sem véletlen, hogy én voltam, aki észrevette, hogy elhunyt... Nemsokkal látogatásom előtt ment el közülünk. Már nem várt meg, menni akart az Örök Hazába. Jézus már hívogatta: „Jól van, te hűséges, derék szolga, minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!”

Ma születésnapom alkalmával hálaadásként elmentem Sopronhorpácsra, a csíksomlyói szűzanya szobor hű másához, ahol nagyon szép szentmise volt. Hatalmas lelki élménnyel gazdagodtam. A prédikáló atya homíliájában emlékeztetett: ahogy a gyermek és a felnőtt ember alig várja, hogy haza menjen édesanyjához, a családi tűzhely melegéhez, úgy vár minket is a Szűzanya, hogy hozzá menjünk töltekezni. Ha hozzá megyünk, mindig hazatalálunk. Ezek a gondolatok József atya halála után új értelmet találtak bennem. Eszembe jutott, hogy az utolsó hetekben mindig azt mondta, hogy haza akar menni, mert nem érezte jól magát a kórházban és az otthonban sem. Most már viszont hazatalált, haza az Örök Lakásba, ahol a "szobatársa" nem akárki, mint Jézus Krisztus és a drága Szűzanya. Hazament.... Nekünk szívszorító az érzés, a hiány, a szív szenvedése, de ő már Otthon van és boldog. A fáradhatatlan és a hívek lelki üdvösségéért szüntelen tenni akaró lélek Hazatalált. Talán már ő is elmondhatja a Szűzanya szavaival, ami papi jelmondata is volt: "Magasztalja lelkem az Urat". Tovább gondolva: Mert tekintetre méltatta alázatosságomat... nagyot művelt velem a Hatalmas... csodákat tett az Ő karjával...szentséges az Ő neve. Nem hiába, az általa épített kapuvári Sarlós Boldogasszony templom is papi jelmondatához híven a "Visitatio" jelenetére lett felszentelve. 

Nem felejtem támogatását, segítségét, ösztönzését és azt, hogy mindig Krisztust sugározta felém. Buzdított, hogy ne felejtsem el honnan jöttem, és hová tartok, kit képviselek és hogy mi a küldetésem.

Ahogy egyszer fogalmazott:  "Az elmúlt ötven év alatt igyekeztem mindig pap maradni, ez a hivatásom, küldetésem. A helytörténeti munkát, a kutatást és az írást is mindig paposan végeztem. Számomra az a fontos, hogy olvassanak és könyveimből megérkezzenek az emberek szívébe a múltból megmentett üzenetek"

p8067862.jpgJózsef atya szellemi öröksége hatalmas kihívás és hivatás: őrizni a hitet, gyökereinket, történelmi, vallási értékeinket. Az egykori buzgó eleink példája az, ami a jelen emberét arra ösztökéli, hogy építsük szebbé, virágzóvá világunkat, hazánkat, egyházközségeinket, templomainkat, iskoláinkat. Mindennek alapja a krisztusi szegletkő, amely biztosítja a megmaradást, de hogy hogyan építsük tovább, már a mi felelősségünk. 

Drága József atya, nyugodjon békében. A Mennyek ablakából tekintsen le és imáival gondoljon ránk, mert itt e földi létünk során mi is rászorulunk az isten irgalmára. 

Isten és emberek számára égő mécses volt, amely megemésztette magát a szeretetben. Ez az igazi önfeláldozás. Magasztaljuk szívünkkel-lelkünkkel mi is az Urat, hogy megismerhettük Zsebedics József atyát. Köszönjük meg Istennek életét és értünk áldozott szeretetét. 

Adj Uram örök nyugodalmat neki: és az örök világosság fényeskedjék neki.

Nyugodjék békében, ámen!

 

Imádsággal és szeretettel: 

H. Cs.

*

Veres András győri megyéspüspök az Egyházmegye papsága és a gyászoló rokonság nevében fájdalommal, de a feltámadás és az örök élet reményében tudatja, hogy Zsebedics József címzetes kanonok, nyugalmazott plébános életének 77., papságának 53. évében 2018. május 19-én, Pünkösd vigíliáján szentségekkel megerősítve a győri kórházban elhunyt. Szeretett lelkipásztoruktól hívei a győr-szigeti templomban 2018. május 30-án szerdán, délután 12 órakor kezdődő imaóra majd 13 órakor  szentmise  keretében búcsúzhatnak, 14 órakor püspöki búcsúztatás lesz. Temetése az általa építtetett kapuvár-házhelyi Sarlós Boldogasszony-templomban lesz ugyanezen a napon délután 16 órakor.