Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Győr-újvárosi szegkovács-cigányok és céhzászlajuknak története - 1. rész

2019.08.10

Kedves Testvérek!

Nemrégiben egy újvárosi hívő keresett meg azzal a kéréssel, hogy szeretne többet tudni a templomunkban található újvárosi szegkovács cigányok céhzászlójáról. E hívőnk -mint szegkovács leszármazott-, nem tud sokat erről a zászlóról. Elöljáróban annyit elárult, hogy e zászlót, az ő édesapja temetésére is kihozták. Hozzátesszük minden szegkovács cigánynak a temetésén kint volt a zászló. Bízunk abban, hogy sok újvárosi emberhez eljut e kis történeti kitekintő és talán az érintettek is elég betekintést nyerhetnek az újvárosi szegkovácsok vagy más néven iszkápás cigányok történetével kapcsolatban. Az újvárosi szegkovács cigányok évszázadokon keresztül templomunk buzgó hívei voltak. Méltán vagyunk rájuk is büszkék, hiszen templomunk közössége nekik is sokat köszönhet. 

 

"A szegkovács cigányok többsége -különböző forrásokra támaszkodva kijelenthetjük-, a  kárpátcigányok csoportjába tartozik. Cigány anyanyelvűek, ámbár az oláhcigányokkal már nem tudják megértetni magukat a nyelvi különbözőségek miatt. Túlnyomó többségük Nógrád megyében és Budapest közvetlen környékén él, de nagyobb létszámú szegkovács csoport lakik (lakott) Győrött is. Őseik feltehetően kárpátcigányok voltak, bár már a legidősebbek sem tudnak cigányul. A Győrött élő szegkovács cigányok máig használatos, s a köztudatba beépült elnevezése az iszkábás, vagy iszkápás cigány. E nevek az általuk készített „hajóvarrószeg” nevéből ered.

A cigányok győri jelenlétéről a legkorábbi írásos adatunk a XVII. századból való, bár ezek is csak általánosságban tudósítanak a cigányság Győr környéki megjelenéséről.  A XVIII. századi összeírások azok, melyek már alkalmasabbak lehetnek a fémműves (kovácsoló) cigányok letelepedésének, szerepének tisztázására. A cigányok újvárosi jelenlétéről pedig már az 1700-as években vannak adataink anyakönyvekből és periratokból.

Papírforma szerint a győrmegyei cigányok mindegyike római katolikus volt. Mesterséget csak férfiak űztek. A statisztika szerint csupán két szakmában voltak jártasak. Kovácsként (faber), vagy muzsikusként …

 

I. Győri SZEG ÉS ISZKÁPA KOVÁCSOK A XIX.SZÁZADBAN

Több fogalmat kaphatunk a cigánykovácsok munkájáról egy XVIII. század végi rajz alapján, ami térképként is funkcionált. 

Hrusovszky Imre: Győr térképe 1789. (részlet)

lapos.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az itt ábrázolt, sátruk (putrijuk) előtt dolgozó cigánykovácsok szerszámai és termékei is jól azonosíthatók. A tűz mellett ülő férfi kezében kalapács és fogó látható. Előtte a földön és a sátornak támasztva termékei: fogó, kalapács (csákány), ácskapcsok, lánc,, lakat, kulcs, földmérő lánc, serpenyő és gereblye. Ez a térkép azért is igen értékes, mert az újvárosi cigánylapost ábrázolja, azonosítva az akkor élő szegkovács cigányokat, akik itt éltek és dolgoztak, mindemellett értékes néprajzi dokumentumot képviselnek a roma kohászat történetében.

 

A 18. század végére már mesterembereknek nevezik magukat az újvárosi kovácsoló cigányok. Egy elbeszélést idéznék is: „Lázár Ferencz a nevem, Papista kovátsolással folytatom kenyerem, 38 esztendős újvárosbúl való öszvegy ember vagyok”- mondta egy tanú 1793-ban.

A laposon élő cigányok - különállásukat részben részben megtartva - a XIX. század közepére már betagozódtak a város társadalmába. A múlt századi adófőkönyvek szerint egy részük már újvárosi adózó, többségük azonban napjainkig a "laposon" él.

Az 1851-1852. évben Hajdár, Bundás, Csonka, Mezzei, Lázár, Vörös, Bognár, Szabó, Lévay, Döme, Dráfi, Ábrahám, Bokros, Ujváry, Szigeti, Laskai, Puter, Kováts nevű fizet adót újvárosi lakosként. 1866-68 között Laskai, Lazar, Mezei, Makai, Puter, Rigó, Sárközi, Szabó, Újvári, Vörös nevezetű újvárosi kovácsról tudunk. Ugyanekkor "Győr-Czigánylaposon" dolgozó és lakó kovácsként fizetnek adót: Bundás Ferenc, Baka Gábor, Dráfi Ferenc, Döme Sándor, Hajdár Mihály, Lázár Mihály, Lévai Mihály, Pusztai József, Rab János, Kovács József, Vörös József, Csonka József, Farkas József. A fentiek leszármazottai közül, többen századunk közepéig kovácsolással, szegkovácsolással kerestek kenyerüket. 1884-ben már szeg és iszkápa kovácsként említik őket, a múlt század végén pedig egyszerűen iszkápásokként tartják számon őket.

Az 1800-as évek végén munkájukra szinte már nemigen volt szükség. Úgy látszik az iszkápások helyzete csak rosszabbodott a század végére.  1893-ban majd 2 hónapos sztrájkjuk egyben már e szakma eltűnését is előre vetítette.

Az 1900-as évek elejére - mivel iszkápára alig volt szükség - az iszkápa készítés elvesztette jelentőségét, s ezzel egy időben, a cigánykovácsság e speciális ága is megszűnt. Bár még készült iszkápa is a győri műhelyekben, a kovácsok az új igényekhez alkalmazkodva részben visszatértek a klasszikus szegkovács munkákhoz, részben pedig - számukra addig ismeretlen termékeket készítettek megrendelésre.

A még megszólaltatható győri iszkápások, illetve ezek leszármazottjai nem tartották magukat cigánynak. Öreg Putter András szerint van kolompáros, teknővájó és oláhcigány. "Van még muzsikus is, de az má nem égiszen az." "Minket (az iszkápásokat) az oláhcigányokkal kevernek össze. Rígen mindig erre vonútak, itt ittak ők maguk is a Gál-féle ven-díglőbe. Azér monták asztán az emberek, hogy itt cigányok laknak." Putter Mihály úgy tudja, hogy "még ma is ínek Nimetországba Puterek, Ábrahámok. Mink is onnan gyüttünk ide." Magyarországon kettészakadtak, egy részük Budapesten, a másik pedig Győrben telepedett le. "Nem ismergyük a cigánynyelvet, vajdánk se vót sohase. Soha nem vótunk cigányok." Az 1871-es születésű Csonka Albert úgy emlékezett, hogy gyermekkorában "rígi iszkájbások vótak Lévai István, Hajdár István, Búza József, Csonka Károly, Varga József, Rab János, Tihi Balázs, Baka Mihály, Lalla Mihály, Bujka József." Bár a vezetéknevek azonosak a cigányösszeírásokban szereplőkkel, már ők sem tartották magukat cigánynak. Lakóhelyük napjainkig újváros "cigánylapos" része. S bár közigazgatásilag Győrhöz tartoztak, mindvégig megőrizték részleges területi zártságukat, elkülönülésüket. Működésük fénykorának emlékét őrzik e városrész utcanevei: Iszkápa köz, Tűz utca, Zúgó utca.

 

Csonka Albert szerint a régi iszkápások "céhbe ítek, szegíny emberre nem beszítek mer mingyá letorkúták. Céh ládájuk is vót. A Tüske kocsmábo, kísőbb meg a Gálná vót egy láda ami üvegbű vót. Abba vót a cémóri. Hát isszokták mondanyi." Putter Mihály szerint "inasnak csak azok mentek, akik a hajókovács céh tagjai vótak." A céh első embere az elöljáró volt. Gyakorlatilag ő intézte a szervezet dolgait. A céhnek nem volt minden iszkápás tagja." Aki nem bírt magának mesterséget állítani, az a szegényebb oda ment dógozni a gazdagabbhoz. A szerszámot is az atta, ha neki dúgozott legínyszám." A céh tagjai városi tisztségeket nem viseltek, csak az újvárosi egyházközségen belül tevékenykedtek.  "Ollan szíp zászlónk vót, hogy a Húsvéti körmenetkor minden újvárosi a mi zászlónk alá akart gyünni." Néhányan arra is emlékeztek, hogy a zászlón rajta volt a "céh címere", meg a mesterek neve. A zászló nyomán sikerült tisztázni, mi is lehetett az emlékezetbe rögzült "iszkápás céh". Ahogy a bevezetőben is említettem e szegkovács céh zászlót temetésekre, és a templomi körmenetekre is kivitték.

 

 II. AZ ÚJVÁROSI SZEGKOVÁCSOK TEMPLOMI CÉHZÁSZLAJA

A Győri Közlöny 1868. június 14-i számának hírharang rovatában megbújó tudósítás szerint: "Csütörtökön a czigány-kovácsok egyletének Újvárosban, a favágók egyletének pedig a belvárosban volt zászlószentelési ünnepélyök, Újvárosban a zászlóanyai tisztet Zechmeister Józsefné asszonyság, a Belvárosban Zechmeister Károlyné voltak szívesek elvállalni, és jelenlétük és szíves nyájasságuk által az egylet tagjai örömét fokozták és kegyeletét még inkább kiérdemelték." A cikkben említett zászlót sikerült fellelni és azonosítani. Ma is ott van - több más használaton kívüli tárgy társaságában - a Győr-Újváros, Kossuth utcai Urunk színeváltozása ismertebb nevén Szent József Plébániatemplom egyik kamrájában. (Ma már a Szent József mellékoltárnál van kiállítva) A 222 cm x 142 cm-es bíborszínű, arannyal szegett és rojtozott zászló közepén képmező. Az egyik oldalán, a képmező felett és alatt aranyszínű felirat: ÚJVÁROSI SZEGKOVÁCSOK CZÉHZÁSZLÓJA 1868 (MEGÚJÍTVA 1958.) A képmezőben Szent Flórián vászonra festett olaj képe. A zászló másik oldalán, a képmezőt keretezve, a céhtagok nevei: HAJDÁR ISTVÁN CZÉHMESTER. VARGA JÓZSEF KULCSÁR, VÖRÖS JÓZSEF KULCSÁR, RIGÓ MIHÁLY JEGYZŐ, VÖRÖS MIHÁLY, BUNDÁS FERENC, CSONKA PÁL, DÖME ISTVÁN, PUTER MÁTYÁS, ÁBRAHÁM ALBERT, RAAB JÁNOS, HAJDÁR ANDRÁS. A képmezőben, az országot Máriának felajánló Szent István. A zászló mindkét oldalán, a képmező jobb és bal oldalán, aranyszínű - egymást keresztező - kalapács és tűzifogó. Nyilván ez volt az a bizonyos, adatközlők által említett "céh címer". A zászló jelenlegi állapota igazolja az 1958-as felújítást. Csupán a képmező, és a kettős keresztben végződő, koronás címert ábrázoló, sárgaréz csúcsdísszel záródó zászlórúd tűnik múlt századinak. A zászló feliratával ellentétben, valószínűleg nem céhbe, hanem iparos egyletbe tömörültek a szegkovácsok. Mivel az egykori iszkápásokat a második világháborút követően szövetkezetbe tömörítették, a hagyományos munkamenetet, a műhely berendezését, - néhány tárgyi emlék kivételével - csupán az elbeszélések alapján lehet rekonstruálni. (Lentebb, az utolsó 3 képen látható a céh zászló)

 

MA ÉLŐ TANÚ ELBESZÉLÉSE

A szegkovácsok üzeme később a Kossuth utca 136. szám alá került. Itt földbe vájt lyukakban dolgoztak, s termelték a szükséges eszközöket. Az öregek még ma is emlékeznek erre. Ma a Kossuth utca 136. szám alatt az Új Ház Centrum üzlete található. 

szegkovacs-uzem.png

 

 

 

 

 

A Kossuth Lajos utca 136 szám alatt levő épülete, amely a szegkovácsok telephelye volt. Ma már az Új Ház Centrum telephelye.

 

Horváth Imréné, született Puter Judit elbeszélése szerint ez a telep a kommunista időkben szövetkezetként működött. Horváth Imréné 1955-ben született. Származását tekintve szegkovács cigány, ősei is szegkovácsként dolgoztak. Édesapja felmenői még itt dolgoztak, de édesanyja felmenői már kereskedéssel foglalkoztak. Gyermekkori emlékei között szerepel, hogy édesapja rokonainak ő vitte az ebédet a szövetkezetbe. Arra is visszaemlékezett, hogy a telepen földbe vájt lyukakban dolgoztak a szegkovácsok. Koksszal dolgoztak, mert azzal később is be tudták gyújtani a kályhát, ami elengedhetetlen volt a kovácsmesterség esetében. De arra is volt példa, hogy a környékbeli szegényeknek adták a kokszot a szegkovácsok, hogy otthonaikban tudjanak fűteni. Exportra is dolgoztak, és nemcsak szegeket gyártottak. Elismert és kedvelt munkáik miatt szerették őket a győri polgárok. A szövetkezet tulajdonában állt az első fekete-fehér televízió is, így sok környékbeli gyereknek volt lehetősége tv-t nézni. Horváth Imréné arra is emlékszik, hogy mindig itt nézték a Tell Vilmos című filmet. Szinte mindvégig Lévai Mihály elnök vezette a szövetkezetet. Horváth Imréné azt is elmondta, hogy talán a '70 es években szűnhetett meg a szegkovács telep. Amikor a mesterség kezdett kiveszni, a szegkovácsok "mesterséget váltottak". Főként kereskedésből éltek meg: ruha, zöldség-gyümölcs üzletet nyitottak, vagy gyári munkások lettek.

 

A szegkovácsok műhelyét, berendezését, eszközét egy másik cikkben fogjuk ismertetni. Érdemes nézni templomunk honlapját cikkünk II. része miatt.

 

Ezen összeírást a saját kutatások mellett, Dr. Perger Gyula "Elkülönülés és közeledés" című tanulmánya alapján állítottam össze.

H. Cs

Képtalálat a következőre: „cigánylapos”

BORSOS MIKLÓS (1906 - 1990) A győri cigánylapos

*29-74ad59fc72.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szegkovács "iszkápás" cigányok lakóházuk, műhelyeik előtt 1909.

*

lakohaz-szegkovacs.png

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

*

szegkovacs-drafi--termek.png

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

*

A szegkovács céhzászló az újvárosi templomban:

"A" oldal

dscn5330.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"B" oldal

cehzaszlo.png

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kossuth_utca_katolikus_templom_mg_25.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Napjainkban a céhzászló a Szent József mellékoltárnál tekinthető meg

 

Híreink csakis forrásmegjelöléssel használhatóak fel!