Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A győri Prohászka iskola gimnazistáinak ballagási ünnepsége az újvárosi templomban

2017.05.11

2017. május 5-én, péntek délután tartották meg a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda középiskolásainak ballagását az iskolában és a Győr-Újvárosi Urunk színeváltozása plébániatemplomban. A továbbiakban az a beszéd olvasható, mely a búcsúzó diákok nevében hangzott el az ünnepségen:

 

 

 

„…Remélem, Kedves Szülők, Önök is látják azt a csodás, reményteli embert csemetéjükben, akit én látok. Nagyszerűek vagytok srácok és nagyon remélem, hogy mindnyájatoknak nagyszerű élete lesz, olyan, amilyenről csak álmodni lehet. Legyen tiétek a rivalgó hajnalok rubinja, a zöld füveknek frissen csillogó gyémántja és a tűzdelt pongyolájú ég laposan zenélő aranyércei.
 
 

És annak érdekében, hogy ezen kincseket elérjük, fejlesztették tudásunkat az elmúlt években megismert tanáraink. Az a sok „tündérkéim”, „szépségeim”, „ti sültkeszegek”, gyomorba kard, „mein Gott!” és konyhai példa a különböző órákon, mind arra volt jó, hogy megtanítson bennünket az élet egy-egy fontos leckéjére, hogy amikor majd nem is számítunk rá, 
egy fontos pillanatban fejünkben visszhangozzanak ezek a szavak, hogy rávezessenek bennünket a helyes útra, amely talán egy kitérővel visszavezet bennünket a Prohászkához, hogy újra megköszönjük, hogy irányfények voltak nekünk.
 

És végül, de nem utolsó sorban szeretném megemlíteni azokat, akik már elballagtak és titeket, kedves továbbra is Prohászkások, akiket hátrahagyunk a folyosókon, sport és versmondó eseményeken, a színházakban és a madárlátta helyeken. Azt hiszem, most mindenkinek van valami a szívében, talán nosztalgia, búcsú, esetleg közöny vagy pedig félelem. Félelem attól, hogy egyszer majd én is ott állok és vajon, mit fogok érezni. Én elmondom: hálát. Köszönjük, hogy megoszthattuk veletek az elmúlt éveinket!
 

És most hogyan tovább? „Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak
lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nem csak haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van.” Nem csak Márai Sándor, de szerintem sokan gondoljuk így. Akár versben, monológban vagy egy dalban egészen jól el lehet mondani egy életút történetét.”  


Boros Klaudia
12. osztály
 
 
Az eseményről készült fotókat megtekintheti itt.
 
Forrás: prohaszka.gyor.hu