Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szeretet nem szűnik meg soha - Nekrológ Zsebedics József atya halálának 4. évfordulóján

2022.05.19

Az alábbiakban teljes terjedelmében közzétesszük Zsebedics József atya egykori tanítványának, Horváth Csaba papnövendéknek igehirdetését írott formájában, melyet József atya halálának negyedik évfordulója alkalmából mondott 2022. május 19-én a Győr-újvárosi templomunkban tartott ünnepélyes imaórán. 

 

Ünnepélyes engesztelő imaóra az Újvárosi Segítő Szűzanya kegyoltáránál Zsebedics József plébánosunk halálának 4. évfordulóján. 2022.MÁJUS 19.

kossuth_utca_katolikus_templom_mg_20.jpgRészlet Szent Pál korintusiakhoz írt leveléből: "Testvéreim! Törekedjetek értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek. Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat; hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom bár mindenemet a nélkülözők között, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Megismerésünk most még töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, véget ér az, ami töredékes. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek meg mindent, ahogy most engem ismernek. Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet."

Krisztusban Testvéreim!

Van egy szép idézet, mely így hangzik: Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, ha szeretetünk sosem szűnik. A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart.

Úgy vélem, hogy akik ma ide eljöttek az újvárosi plébániatemplomba, azokat a legfőbb Szeretet, a Legfőbb jóság hozta őket ide. Jól ismerjük a szentírásból, hogy Isten a szeretet, és aki kitart a szeretetben, az Istenben marad és az Isten is őbenne. Ma egy olyan emberről és lelkipásztorról emlékezünk meg, aki ennek a Szeretetnek volt a tanúja 76 éven keresztül. 2018 május 19-én pünkösd vigíliáján ennek a szeretetről tanúságtevő embernek/papnak a földi élete véget ért, de a szeretete amit irántunk táplált, nem szűnt meg létezni. Egy papnak, egy lelkipásztornak mindig a szeretet végső győzelméről kell tanúságot tennie. Ezt viszont csak az képes napról napra hirdetni, aki maga is megtapasztalta már azt, hogy milyen érzés szeretni: szeretni Istent, aki megformált és életet adott, és szeretni az embert, akit Isten társul adott mellénk a kereszthordozásban.

img1.jpgZsebedics József atya egy olyan lelkipásztor volt, akinek a szeretete, a kedvessége, a jósága, a figyelmessége szinte határtalan volt. Én egészen kisgyermekkoromtól kezdve éreztem általa a jó Isten szeretetét, de úgy vélem, hogy ezzel nemcsak én voltam/vagyok így. Neki minden ember fontos volt: nem volt személyválogató, ő mindenkit egyformán szeretett, azzal a szeretettel, amellyel a Jó Pásztor szereti a nyáját. És, hogy mennyire fontos volt számára minden lélek, az abban is megmutatkozott, hogy évtizedek múltán is megismerte híveit, tanítványait. Emlékezett minden jó vagy épp rossz csínytetteikre, amelyeken később együtt nevettek. Tudta, kinek lett később családja, ki milyen hivatást választott magának.

Persze, jól tudjuk, hogy aki szeret, az szenved is…. mert hogy nincs szeretet szenvedés nélkül. Ilyen szenvedés volt, amikor papi élete során sok-sok betegséget kellett elszenvednie, de ugyan ilyen, sőt nagyobb szenvedést kellett megtapasztalnia, akkor, amikor szeminarista korában elvesztette a számára legkedvesebb és leginkább szívből szeretett édesanyját: ezt József atya egyszer így fogalmazta meg: „szegényebb lettem a földön, de gazdagabb a mennyben.” Mikor József atya meghalt, emlékszem, gyakorta eszembe jutott ez a mondata, amit édesanyja halála kapcsán fogalmazott meg mindig, és amit ma is szemem előtt tartok. Nekünk is üzen ezzel József atya és vígasztal minket. Halálával szegényebbek lettünk a földön, de gazdagabbak a mennyben, mert Istennél lett egy új közbenjárónk. A szeretet, amelyet iránta tápláltunk és táplálunk, nem szűnik meg soha.

József atya szeretett engem, de én is nagyon szeretettem őt. Emlékszem, a hirtelen jött betegsége után nap, mint nap látogattam a kórházban, majd a papi otthonban, az utolsó egy hétben pedig már újból a kórházban. Sokat jelentett neki, mindig meghatódott. Azon a héten, amikor meglátogattam, már csak szerdán volt magánál. Sírni akart, de már annyira kiszáradt, hogy könny nem jött a szeméből... A kórházban a nővérek és a szobatársak is szinte meglepődve látták-tapasztalták, mennyi rengeteg ember fordult meg nála a kórházban naponta. Igen, József atyát sokan szerették, mert az evangélium szelleme nyitottá tette a lelkét, nagyon szeretett szeretni és ezt sok ember megérezte. Valahol ő is megélte Jézus parancsát: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 12,31-33a. 34-35) Mi, akik közelebbről ismertük Kanonok Urat, tanúsíthatjuk, hogy papként és emberként teljesítette eme isteni parancsot. Mindenkit úgy igyekezett szeretni, hogy tudta a másik embertársában Jézus lakozik. De ezt a szeretetet vissza is kapta híveitől, tisztelőitől. Tudta azt, hogy szeretni nemcsak annyit jelent, hogy adunk valamit. Amikor szeret az ember akkor is befogad. Befogadja Istent a szívébe, aki képes újabb és újabb kegyelmeket adni, hogy őt mindenekfelett szerethessük, ahogy embertársainkat is. 

p1540650.jpg

A hívei által kifejezett szeretet megtapasztalása sokat segített neki abban, hogy rövid szenvedése alázatossá, türelmessé tette őt. József atya szerető személyiségét még a betegség folyamatában és a halál agóniájának árnyékában is láttam: még ennyi kínkeserves szenvedés közepette is láttam szemének tükrében azt az Úr Jézust, aki által szeretett engem és még sokan másokat! És minden bizonnyal halála után négy év elteltével is, akik közel álltak hozzá és ismerték, azoknak szívében ma is megszólal József atya hangja, felidézve egy-egy szerető emléket vele kapcsolatban.

Hogy is volt az igehirdetésem elején elmondott kis idézet? Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, ha szeretetünk sosem szűnik. A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart.

Szent Pál pedig azt mondja: Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.

Hát higgyük és reméljük, hogy József atya jó helyen van, és hogy onnan sokkal jobban tud értünk imádkozni és még jobban tud minket szeretni. Köszönjük meg Istennek gyümölcsöző papi életét és értünk áldozott szeretetét! Ámen!