Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elhunyt Bogisich Ferenc atya - Gyászjelentés

2019.08.23

A GYŐRI PÜSPÖK, AZ EGYHÁZMEGYE PAPSÁGA, A SZERVITA REND

ÉS A GYÁSZOLÓ ROKONSÁG NEVÉBEN

FÁJDALOMMAL ÉS A FELTÁMADÁSBA VETETT HITTEL TUDATJA, HOGY

BOGISICH FERENC

ny. plébános, a Szervita Világi Rend Nemzeti Asszisztense

életének 86., papi szolgálatának 62. évében 2019. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén,

a kistarcsai kórházban visszaadta lelkét Teremtőjének.

 

Temetése 2019. szeptember 5-én 10 órakor lesz Budapesten a Fiumei úti sírkertben. Lelki üdvéért az engesztelő szentmise áldozatot 12 órakor mutatjuk be a belvárosi Szent Anna-templomban (szervita templom,  1052 Budapest, Szervita tér 6.).

 

003315-20190820123105-01.jpgBudapesten született 1934. április 30-án. Jelentkezett a Szervita Rendbe, de az akkori politikai helyzet miatt nem teljesülhetett a vágya, ezért az Esztergom-Budapesti Egyházmegye kispapja lett. 1958. június 15-én szentelték pappá Esztergomban. Papi működését segédlelkészként kezdte Dorog-Bányán 1958-1960, Tokodon 1960-1961, Bp. Ulászló u. 1961-1962, Budapesten a Béke téren 1962-ben. Ásványrárón 1962-1964, Nagymaroson 1964-1965, Szomoron 1965-1966, Ludányhalászin 1966-1968. Plébános Nagybárkányban 1968-1983, Nagybajcson 1983-2002, ahol ellátta Kisbajcsot, Szőgyét, Vámosszabadit. Főpásztora 1976-ban érseki tanácsos, 1982-ben tb. esperes címmel tüntette ki. Plébános Dunaszegen 2002-2004 között. Az egyházmegyei átszervezések miatt a Győri Egyházmegyébe került. Szívében mindig szervita volt, Szűz Mária szolgája. 1988-tól a Szervita Rend Magyarországi Tartományának megbízott képviselője. Nyugalmazott lelkészként szívesen vállalta Budapest-Rákosszentmihályon a szervita nővérek Fájdalmas Szűzanya kápolnájának lelkipásztori ellátását. Kötődött a Győri Egyházmegyéhez, ha tehette, ott volt a rekollekciókon és az Egyházmegye ünnepein. Az általa több éven át szerkesztett Ave Maria füzet összekapcsolta egymással a Magyarországi Szervita Család (szervita nővérek, atyák, világi rendi és spakuláré) tagjait. Terjesztette Szent Peregrinnek, a rákos betegek védőszentjének kultuszát. Hetente járt Kelenvölgybe a szervita nővérek „Názáreti Hajlékába” misézni. Mezőkövesden a Szervita Világi Rend kápolnájának felújítását lelkiekben és anyagiakban is támogatta, ott rendszeresen misézett is. Ápolta a kapcsolatot családjával, igyekezett jelen lenni örömteli és szomorú pillanataikban. Derűsen, Isten akaratában megnyugodva fogadta egészségi állapotának romlását. Ő továbbra is szolgálni akart. Hálásak vagyunk életéért, szolgálatáért. Uram, fogadd Országodba hűséges Fiadat! 

Ferenc atya életéről bővebben olvashatunk itt. 

Imádkozzunk érte! 

„Krisztusom, ha jő halálom, Anyád szeme rám találjon, és elhívjon engemet!”