Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Építő ember volt -Pintér Gábor nekrológja Zsebedics József atyáról

2018.07.13

Az alábbiakban Dr. Pintér Gábor a Gartáért Alapítvány kuratóriumi elnöke megemlékező nekrológját tesszük közzé. 

Búcsúz(z)unk Zsebedics József Kanonok Úrtól!

1942.02.09 - 2018.05.19

 

zsebedics.jpg


„Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára: hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják. Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat. Az én véremet ugyanis nemsokára kiontják áldozatul, eltávozásom ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.” Tim II (4,1--8)


zsebedics-4.jpgHasonlóan fenti címhez írtam már 2003-ban egy újságcikket Zsebedics József kanonokról, mikor kapuvári plébánosi szolgálatát befejezte és Győrbe került. Az akkori újságcikk néhány sora még mindig aktuális maradt. Akkor még nem gondoltam, hogy nekrológot is írok neki, de szomorú kötelességemnek éreztem, több okból is. A mi találkozásunk, barátságunk Kanonok úrral az életben néha-néha közös pontot talált. A bencés öregdiáki mivoltunk is talán szerepet játszhatott ebben. A kilencvenes évek elején a győri bencés gimnáziumi és egyben kapuvári diákokat gyakran látogatta a diákotthonban. Ilyenkor tortával, édességgel lepett meg minket. Egy alkalommal lehívatta a kapuváriakat, és mivel én gartainak tartottam magam, - hiszen ahhoz az egyházközséghez tartoztam – ezért megkérdeztem az egykori diáktárstól, hogy a gartaiak is jöhetnek-e? Kanonok úr természetesen a gartaiakat is minden egyes látogatásakor lehívatta. Számára mindegy volt, hogy nem az ő templomához tartozunk, de mégis kapuváriként kezelt minket. Ez a törődő szeretet, amit gyakran a kapuvári diákokért tett, már akkor mély nyomokat hagyott bennem. Talán ezért is első szóra segítettem neki rövid ideig, mikor éppen hiány volt hitoktatókból és talán ezért is vállaltam hitoktatói állást Kapuváron.

zsebedics-5.jpgZsebedics József kanonok úr közel 35 évet szolgált (11 évig káplán, 24 évig plébános) Kapuváron és ennyi idő mély nyomokat hagyott az ő életében is. Kanonok úr egyike volt azoknak a polihisztor papoknak, akik lassan kezdenek kiveszni a társadalomból. A bencés neveltetés és Pannonhalma kisugárzása tette őt már gyermekkorától fogva fogékonnyá kultúrára és közügyekre egyaránt. Ő maga is meghatározónak tartotta a pannonhalmi éveket. A hegy alatti faluban, Győrszentmártonban született 1942-ben, háborús időkben. Édesapja órásmester volt. Talán innen volt az órák iránti szeretete és egyben jól kihasználta az időt. Hamar felismerték tehetségét és általános iskola után a felkerült a bencésekhez a Szent Hegyre. Itt is szorgalmas tanuló volt és fontolgatta, hogy szerzetes marad Pannonhalmán, de végül egyházmegyei szolgálatot választotta és a győri szemináriumba került. Itt élete második meghatározó intézményében mély hitet és hivatást kapott. Később talán ennek hatására írta meg a szeminárium történetét. A harmadik meghatározó hely életében Kapuvár volt, amely talán egész életére kihatással volt. Mindig kapuvárinak vallotta magát. Aki végrendeletében az általa épített házhelyi templomot nevezte meg végső nyugvóhelyéül, az nem viccelt, az komoly számot vetett az élettel. Itt akart nyugodni, itt akart végleg megpihenni. Nagyon szerette Kapuvárt, a kapuvári embereket.


zsebedics-1.jpgMeghatározó egyéniség volt ő Kapuváron, hiszen nemzedékeket készített föl a szentségekre és gyakran a gyerekekkel találkozva szinte pillanatok alatt felsorolta azok családfáit. Helytörténészként feldolgozta és gondosan őrizte Kapuvár és környezete templomainak, valamint a városnak a történelmét. A helytörténet iránti szeretetét a kapuvári Múzeumi Körben való tagságának köszönhette, hol megismerkedett Dr. Faragó Sándor múzeumigazgatóval, aki bíztatta a helytörténeti kutatásra. Jó kapcsolatot ápolt a mindenkori városvezetéssel, mind a tanácsi, mind az önkormányzati időkben is. Talán ennek is köszönhető, hogy Kapuváron szinte egyedülálló módon az iskolákban is lehetett hittant tanítani. A közéletben mindig tevékenyen részt vett mintegy „defensor Ecclesiae” – azaz, a hit védelmezője. Sokat köszönhet neki a város a rendszerváltozás utáni kereszténydemokrata eszmerendszer elindítása miatt. Tevékenyen részt vett a keresztény egyesületek, társulatok, imacsoportok és szervezetek megalakításánál. A kapuvári papi hivatások szorgalmazását mindig szívügyének tartotta. A ministránsokra, énekesekre is mindig különös gonddal figyelt. Építő plébánosnak ismertük meg. A plébánia és a főtemplom felújítása is az ő nevéhez fűződik. Manapság amikor a rombolás, a pusztítás és a háborúk fémjelzik világunkat, egyre inkább szükség van építő emberekre. Ilyen építő ember volt Zsebedics József kapuvári plébános. Építő a szó eredeti értelmében mert közreműködésével, - közel 35 éves kapuvári pályafutása alatt- megújult a Főtemplom és a plébánia, felépült a házhelyi és az öntési templom, valamint a katolikus iskola tornaterme. Építő plébános a szó átvitt értelemben is, mert nemcsak épületeket, hanem a lelkeket, a hívő közösséget is épített. Mindig is lelkek üdvösségre vezetése határozta meg papi életének fő motívumát. Ezt a munkát folytatta Győrben is élete végéig. 


zsebedics-2.jpgEmlékszem mikor egy beszélgetésünk alkalmával maga mesélte, hogy amikor Kapuváron a képviselő-testület a katolikus iskola elindításáról döntött ő maga a rózsafüzért imádkozva járkált a városban, nem bírt egy helyben maradni a döntés feletti izgalmában. A majorok, filiák ellátása számára sohasem szenvedhetett hátrányt. A hideg télen sokszor kerékpárral, motorral, kisvasúttal közlekedett vagy lovas kocsival utazott, mert a szentmise nem maradhatott el sem Öntésen, sem Tőzeggyárban. A hitoktatás ügyét mindig fontosnak tartotta mind az iskolában, mind a plébánián. A hitoktatók véleményére mindig is adott, létrehozva a havi hitoktatói értekezletek rendszerét. Az egyházközségi képviselő-testület véleményét is minden fontosabb kérdésben kikérte. Sajnos sokszor egészsége is megromlott a túlterhelés és a rengeteg munka következtében. A kerületi esperesi feladatok és a paphiány csak szaporították munkáját. Előbb átmeneti paphiány miatt rövid ideig az osli, majd a höveji plébánia gondozása is az ő feladta lett. 


zsebedics-3.jpgA városért végzett lelkipásztori munkájáért Kapuvár Város Önkormányzata „Pro Urbe” díjjal tüntette ki. A városi millenniumi ünnepségek megtartása: egykori és mai Kapuváron működő és innen elszármazott papok találkozójának megszervezése, kereszt felállítása és a zászló átadása örökre felejthetetlen élmény marad. Kanonok úr eltörölhetetlenül beírta magát a város történelmébe. Kapuvár nem felejtheti el soha. 

 


Később Győrbe kerülése után sokat találkoztunk, sokszor meglátogattam. Ilyenkor felelevenedtek a kapuvári évek, helytörténeti közös munkák, beszélgetések. Sokszor voltam „postása” a kapuvári küldeményeknek. Sokszor egyeztettünk a kiadott kapuvári könyvekkel kapcsolatban. Részletesen bemutatta a szigeti plébániát, templomot egyszer a pinnyédi templomot is megnéztük. Nagy szeretettel fogadott, mindig kikísért az ajtónál elbúcsúztunk és integetett. Rá is érvényes volt a Szent Benedeki Regula azon szabálya, ahol a bencések a vendégben magát pinter-gabor-zsebedics-j.jpgKrisztust látják és fogadják. Hetente telefonon is értekeztünk többnyire ő hívott. Ilyenkor mindig érdeklődött a család, a kapuváriak és a helyi közélet után. Mindig volt egy jó szava valakihez, valakiről. Többször felkért a kapuvári helytörténeti dolgok kiadására, folytatására, könyvbetétek írására. Számos általunk szerkesztett könyvet vittem ajándékba neki, míg ő az éppen aktuálisan kiadott saját könyveiből dedikált példányt adott ajándékba, amelyeket manapság is nagy becsben tartok. Több alkalommal hívtam haza teltházas előadásokra kapuvári helytörténeti témákban. Ilyenkor első szóra igent mondott és hallottam a néha elcsukló hangján, hogy örült a felkérésnek. Nem gondoltuk, hogy a tavaly évvégén az 50 éves papi szolgálatára megemlékező művelődési házi könyvbemutató lesz az egyik utolsó kapuvári látogatása. 


-zsebedics_j_13.jpgHiszem és vallom, nem ez lesz az utolsó találkozásunk, ő csak előrement, mert hívta a Mestere. „Jöjj te hűséges szolga, menj be Urad örömére.” A gyászban érzett fájdalom és a feltámadás hitében érzett öröm, a miénk marad. Mi még zarándokolunk egy kicsit a földi létben. Kérjük, hogy közbenjárásával odaát se feledkezzék meg rólunk, szegény kapuváriakról!

 

Szöveg: Pintér Gábor

A képek József atya kapuváron töltött éveit mutatják be. (H. Cs)

 

Videó a Győr-szigeti és kapuvári búcsúztatóról: