Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Győri Imre kanonok, esperes-plébános aranymiséje Győr-Gyárvárosban

2016.06.12

„Szeretettel jönnek hozzád, / Atyánk, hívő gyermekid, / meghálálni kegyelmednek / nagy jótéteményeit...„ – hangzott fel az ismert ének a győr-gyárvárosi Jézus-szíve-templomban. Aranymisére gyűltek össze a Gyárvárosi hívek június 12-én 15 órai kezdettel, ugyanis hálaadó aranymisét mutatott be a templom plébánosa, Győri Imre székesegyházi kanonok, esperes-plébános. Bizonyára mindazon lelkek, akiket az örök üdvösségre segített az elmúlt ötven esztendő alatt, együtt ünnepelnek vele az égben, hálát adnak vele; az élők pedig itt a Földön adnak hálát, s ahogyan ő megköszönni Istennek a híveket, úgy a hívek is megköszönik egykori/mostani papjukat Istennek, s imádkoznak érte. A szentmisén jelen voltak a templomi közösség hívei és más egyházközségekből érkező zarándok-hívek, Imre atya családtagjai, rokonai, barátai, egykori gimnazista osztálytársai és a meghívott paptestvérek.

A szentmise elején a hívek nevében Marek János, az egyházközség világi elnöke köszöntötte a jubiláns atyát, majd Somogyi Márk főministráns Sík Sándor Te Deum című versét mondta el. A köszöntés után Imre atya elmondta, hogy ez a nap hálaadás: elsősorban Isten felé, aki meghívta erre a szent szolgálatra, szüleinek és családjának, akik ebben támogatták, és mindazoknak, akik papi pályáján segítették és példával jártak ellőtte. A plébános atya megköszönte Istennek a reá bízott híveket, akiket Isten neki adott, akiket oktatott, akiket a szentségekben részesített, vagy éppen akiket utolsó útjára kísért a temetőbe. Az aranymisés atya köszönetet mondott főpásztorának is, aki mindig szeretettel segítette szolgálatában.

A szentmise ünnepi szónoka dr. Pápai Lajos püspök, apostoli kormányzó volt. Homíliájában méltatta Imre atya érdemeit, majd a hálaadást és a papi élet szépségeit, nehézségeit emelte ki. Elmondta, hogy az elmúlt ötven esztendőben minden bizonnyal volt sok lelkipásztori öröm, és gondviselés-tapasztalat; de volt sok viszontagság is: betegség, ebből eredő látszólagos tehetetlenség, lelkipásztori sikertelenség. Püspök atya hozzátette: „Aranymisés testvérünk kiállta a próbát, és tegnap azt mondhatta, úgy legyen, ma is kiálthatja, úgy legyen, és holnap is, holnapután és azután is akarja kiáltani, úgy legyen, hála legyen, Uram, hála legyen!” – mondta Sík Sándor költő szavaival a főpásztor. A szónok kiemelte: „Aranymisés paptestvérünk ötven év távlatából boldogan hirdeti, igenis érdemes elköteleződni Isten mellett, az Isten ügyéért. S ha újra kezdhetné, biztosan ezt az utat választaná: követni Krisztus hívását.” Püspök atya ehhez kérte Isten bőséges áldását a jubiláló atyára.

Áldozáskor felhangzott a templom szkólájának előadásában Pikéthy Tibor Édes Jézus, neked élek című kórusfeldolgozása. A szentmise befejező áldása előtt Imre atya megköszönte híveinek a sokat jelentő segítséget és az ajándékokat: az új reverendát és a szép miseruhát, amely emelte az ünnep fényét; továbbá köszönetet mondott mindazon híveknek akik áldozatos munkájukkal hozzájárultak a méltó ünnepléshez. A jubiláns atya végül aranymisés áldásban részesítette a megjelent híveket, paptestvéreket és a családtagokat.

A szentmise után a hívek szentképet kaptak, melynek hátulján olvasható Imre atya félévszázaddal ezelőtt választott jelmondata: „Taníts meg arra, hogy akaratodat megtegyem.” (142. zsoltár)

Isten áldása és a Szűzanya oltalma kísérje Imre atya életét és hivatását, hogy továbbra is szent lelkesedéssel segítse a híveket az üdvösség felé vezető úton.

 

Az eseményről készült képeket megtekintheti itt.

 

Szöveg és fotó: Horváth Csaba

 

Híreink forrásmegjelöléssel használhatóak fel.