Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Máriabesnyőre zarándokoltak az újvárosi, szigeti és pinnyédi hívek

2019.03.30

2019. március 30-án a Győr-újvárosi, szigeti és pinnyédi plébániák közössége, plébánosuk, Dr. Lukácsi Zoltán atya lelki vezetésével egy programjában gazdag és lelki gyarapodásra lehetőséget adó zarándoklaton vett részt. Utunk Őrbottyánon át Máriabesnyőre, a Szűzanyához vezetett. Hazafelé megtekintettük a gödöllői kastélyt.

 

Utunk első állomása Őrbottyán. Itt egy ritka mesterség egyetlen, ma élő magyar mesterével, Gombos Miklós harangöntővel találkoztunk, aki bemutatta műhelyét és megismertetett bennünket a harangöntés "művészetével" a tervezéstől, a kivitelezésen át a hangpróbáig, illetve a harangnyelv felhelyezéséig. A harangöntés legfontosabb mozzanatait elsajátítva indultunk utunk legfőbb célja felé...

Megérkeztünk Máriabesnyőre a festői környezetben meghúzódó, Nagyboldogasszony Bazilikába.

Mielőtt a gyaraki gróf, Grassalkovich Antal a máriabesnyői szent helyet megalapította, csak romok hirdették, hogy itt valaha virágzó község állott. A templom a község régi temploma helyén épült, és éppen a romok eltakarítása közben csodálatos körülmények között akadtak rá arra a Mária-szobrocskára, mely Besnyőt kegyhellyé avatta. 1758-ban Grassalkovich Antal gróf elhatározta, hogy birtokán a loretói Boldogságos Szűz tiszteletére kápolnát építtet, de a helyről még nem döntött. Akkoriban a gödöllői út mentén egy domb tövében, valószínűleg még a 13. században itt lakó premontreiek által épített templom 300 esztendős romjai álltak sűrű erdőséggel eltakarva. E romok láttára a gróf úgy gondolta, legalkalmasabb lesz, ha e hajdani templomot építteti újra a Szent Szűz tiszteletére.

A sűrű bozót eltakarítása közben történt, hogy egy Fidler János nevű, gödöllői születésű negyvenéves kőműves álmot látott. El is beszélte álmát a környékbelieknek, és hozzátette, hogy ugyanakkor titokzatos szózatot is hallott: „Ha a templom romjai közt, ahol hajdan a főoltár állott, ásni fogsz, szép tárgyat találsz.” Serényen fogott neki a munkának, és alig vette kezébe a csákányt, azonnal észrevette, hogy a vas valami kemény tárgyba ütődött. Egy jókora kő volt. Mikor a követ kiemelte és szétporlasztotta az alatta lévő homokos földet, egy sárga földdel belepett csonttárgyat talált. A törmeléktől megtisztítva azonnal fölfedezte, hogy az a Boldogságos Szűz Mária szobra. Úgy érezte, hogy álmát és az abban hallott titokzatos jóslatot beteljesedve látja. A szobrocskát azonnal üvegszekrénybe foglaltatta, s a kegyes gróf engedelmével az újonnan építendő templom oltárán felállította."

A kegyhely történetének ismertetése után, melyet a bazilika képviselő testületének egy tagja készségesen tolmácsolt, Zoltán atya szentmisét mutatott be a zarándokokért, családtagjainkért és kinek-kinek szándékára, amiért elzarándokolt a Szűzanyához, hogy itt kérje közbenjárását......

Nagyszerű élményekkel/ ismeretekkel gyarapodva indultunk Gödöllőre, ahol a Grassalkovics kastély termeit megcsodálva ismerkedtünk meg a kastély történetével és kaptunk betekintést az uralkodó család életébe.

Késő délután még mindig csodálatos napsütésben - ami az egész napunkat kísérte - indultunk haza, hogy ki-ki átbeszélve, vagy átelmélkedve mélyítse az érzéseit, gondolatait és járja most már a belső zarándokútját. Nagyszerű, hogy együtt tapasztalhattuk meg az út adta élményeket, amit számomra egy afrikai közmondás fejez ki leginkább, így hangzik: "ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül, Ha messzire akarsz jutni, menjetek együtt"

Hálás köszönet Zoltán atyának, hogy vezetett minket!
 
Az eseményről készült fotókat megtekintheti itt.
 
Szöveg: Borcsikné Jánosy Rita
Fotó: Bálint Istvánné, Borcsikné Jánosy Rita
 
Híreink csakis forrásmegjelöléssel használhatóak fel!