Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ő mindig küzdött értünk - Zsebedics József atya győri búcsúztatása

2018.06.02

img_1195.jpgZsebedics József címzetes kanonok, nyugalmazott szigeti, újvárosi és pinnyédi plébánosunk május 19-én, pünkösd vigíliáján hunyt el, életének 77., papságának 53. évében. Örök nyugalomra helyezése végakaratának megfelelően az általa építtetett Kapuvár-házhelyi Sarlós Boldogasszony templomban volt május 30-án, szerdán du. 16 órakor.

Végakaratában az is szerepelt, hogy temetését előzze meg egy győri búcsúztató, ahol a győri hívek is méltán el tudnak tőle búcsúzni.

Búcsúztatását utolsó szolgálati helyén a győr-szigeti templomban tartottuk 12 órától. A szigeti templom már de. fél 12-kor zsúfolásig megtelt József atya híveivel: az újvárosi, szigeti és pinnyédi illetve a József atyát tisztelő és szerető hívekkel. 12 órakor imaórát tartottunk a szervita nővérek vezetésével, melyet 12.50-kor Horváth Csaba újvárosi egyházközségi tag nekrológja követett. 13 órakor szentmisét mutatott be József atya lelki üdvéért Németh Gábor atya a koncelebráló papsággal együtt. 

A szentmise lélekemelő zenei szolgálatát az újvárosi, szigeti és telepi énekeshívek kórusa látta el, kiegészülve az atyát tisztelő és szerető énekesekkel. A latin gregorián ordinárium és propriumokon túl Purcell: A mélyből szólok című kórusművét adták elő. 

Gábor atya homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

A szír szertartás szerint a miséző pap a szentmiséje végén szó szerint elbúcsúzik az oltártól a következő szavakkal: "Béke veled, az Úr oltára! Nem tudom még egyszer ideállhatok-e melléd. Te vagy az élet asztala. Ebben bízom."

Néhány napja elérkezett az idő József atya számára is, amikor kimondhatta: "Béke veled, az Úr szent oltára". Régen azért állítottak oltárt, hogy mozdulatlanságában emlékeztesse az arra menőt a múltra: mi azért gyűltünk össze, hogy a jövőbe tekintsünk. A templom oltára nem a mozdulatlanságról, nem az elmúlásról és nem is a halálról beszél, hanem az ÉLETRŐL. Ebben az életben hitt Ő is, és erről a hitről volt meggyőződve, ahogyan az istenfélő Jób. "Tudom jól, hogy Megváltóm él és majd maga mellé állít."

img_1193.jpgVan egy jól ismert epizód, kép az evangéliumban, amikor Péter a vízen jár. Akit Jézus magának választ, azt kihívja a világból, szolgáját pedig még a törékeny hajóból is magához hívja, hogy megtanítsa a vizeken járni, egyedül Őbenne bízni. Vízen járás volt József atya életében, amikor korán elveszítette édesanyját, amikor az ötvenes években megváltozott körülötte a világ, melyet addig generációk megszoktak, vízen kellett járnia akkor, amikor a plébánosi évtizedek során újra és újra kompromisszumokat kellett kötnie, hisz könnyen beszél az, hogy mit kell csinálni, akinek szilárd talaj van a lába alatt és mondjuk meg őszintén, ugyanígy érezte magát is, amikor csaknem 30 évnyi kapuvári szolgálat után ismét Győrben újrakezdett. Papságában, hitében, tenni akarásában mégsem fogyatkozott. Az a mi kiváltságunk, hogy lássuk és láttassuk az Urat, halljuk és hallassuk az Ő szavát, utat mutassunk a viharban Jézus felé; és az ígéretünk, hogy egykor megérkezünk Őhozzá.

Nagyon szép, ahogy Szent Ágoston leírja édesanyja földi búcsúját. "Már küszöbön leselkedett a nap, amelyen anyámnak távoznia kellett földi életéből. Te, Uram, tudtad ezt a napot, nekünk még nem volt sejtelmünk se róla. Történt - úgy hiszem, rejtett irányításoddal -, hogy ő és én az egyik ablakra könyökölve álltunk. A szállást adó ház belsőkertjére láttunk onnét, a Tiberis-parti Ostiában, ahol messze a világ zajától hosszú utazásunk bajai után a tengeri útra gyűjtöttünk erőt. Meghitten édesen beszélgettünk, csupán egymással. Elfelejtettük, ami mögöttünk volt, és nekifeszültünk az előttünk levőknek. Fontolgattuk magunk között, jelenlétedben, Uram, örök igazság, hogy milyen lesz majd a szentek örök élete, amelyet szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem fogott".

img_1205.jpgTalán ez a hiteles keresztény magatartás: nem örvendezünk a halálon, mert számos közös élmény, az együtt töltött órák raboltatnak meg most bennünk. De tudjuk, valljuk keresztényként, hogy ő célba ért.

A grimm testvérek egy története mondja el, hogy a halál egyszer elment annak a folyónak a partjára, ahol a világ kezdődik, ahol egy szegény pásztor élt. Megkérdezte a pásztort: tudod-e, ki vagyok én? A halál vagy -felelte a pásztor -, és értem jöttél. Félsz-e tőlem? - kérdezte a halál. Nem, felelte a pásztor, mert már régóta látom a folyó túlpartját és pontosan tudom, hogy mi vár ott rám. Van valami, amit magaddal szeretnél hozni? - kérdezte a halál. Nincs, mindenem megvolt az életben és nem vágyok már semmi másra. Akkor jöjj velem, felelte a halál és a pásztorral elindultak, aki derűs volt, mert boldog volt életében és azt is tudta, hogy hová tart. 

Papként és keresztényként ez a küldetésünk: élni, de a folyó túlpartját szemlélni, tudni, hogy ott vár ránk valaki. József atya nemcsak látta a túlpartot, hanem oda, az életre akarta vezetni a rábízottakat. Kérjük Isten jutalmazza meg áldozatvállalását az Ő örök jelenlétével. Ámen!

 

A szentmise bemutatása után következett a püspöki búcsúztatás.

Püspök úr bevonulására a kórus Horváth Csaba Requiem című kóruskompozícióját adta elő lélekemelő előadásban. Ezen darab megszólaltatása ősbemutató volt, hiszen e kórusműt Horváth Csaba, kanonok úr emlékére írta. A búcsúztatásra a templom szomszédságában található Bartók Béla ének zenei általános iskola diákjai is eljöttek. 

A püspöki búcsúztatón Pilikta Rudolf szigeti egyházközségi tag búcsúzott József atyától, melyet teljes terjedelmében közöljük:

img_1247.jpgIsmét búcsúzni jöttünk! Búcsúzunk egy paptestvértől, Zsebedics József kanonok-plébánostól. Aki 1942-ben született Győrszentmártonban, /a mai Pannonhalmán/. Tanulmányait is itt kezdte, majd a pannonhalmi apátság gimnáziumában folytatta. A tanárai felfigyeltek tehetségére és nevelői tanácsára a győri szemináriumban tanult tovább. 1965-ben szentelték pappá. Először Gyarmaton, majd Kapuváron volt segédlelkész. Első plébánosi megbízatása Győrbe, a révfalui egyházközségben volt. Innen ismét Kapuvárra került. Több templom is tartozott hozzá, melyeket büszkén gondozott. A nehéz időkben még új templomot is építtetett. Mindig örömmel gondolt az ott eltöltött harmincöt évre. Ezután 2003-ban ismét Győrbe, a szigeti, újvárosi és pinnyédi egyházközségek élére került. Ezt a feladatot is büszkén vállalta. Teljes odaadással dolgozott, hogy megmaradhassanak ezek a kis közösségek.  Újítatta, szépítette a templomokat, törődött híveivel. Hisz mindenkihez volt egy jó szava, vagy vigasza, ha épp erre volt szükség. Ha kellett harcolt a templomokért, a híveiért. A protestáns egyházakkal is jó kapcsolatot ápolt. Hiszen nélküle nem lenne ma az Öt Templom Fesztivál. Boldogan kutatta a múltat, erről több könyvet is írt, hiszen mindig azt tartotta, hogy meg kell ismernünk múltunkat, hogy megfelelően tudjuk alakítani a jövőnket. Betegsége ellenére mindig tudott erőt meríteni munkájához. Még a betegágyán is azon gondolkozott, hogy tudná befejezni az épp aktuális könyvét. Munkásságát mind az egyházi mind pedig polgári körökben elismerték.

Ő mindig küzdött értünk! Mi pedig kedves hívek imádkozzunk érte, minél előbb a mennyei atya színe elé kerülhessen és közbenjárhasson fennmaradásunkért! A jó Isten vigyázó szeme kísérjen utadon, minél előbb megnyugvást találhass mennyei édesanyánknál!

 

img_1242.jpgA búcsúbeszédet a Salve Regina ősi gregorián Mária himnusz éneklése követett. Ekkor József atya hamvait utolsó nyugvóhelyére Kapuvárra szállították az általa építtetett Sarlós Boldogasszony templomba. Itt délután 16 órakor helyezték örök nyugalomra a fáradhatatlan lelkipásztort. 

József atya egész lényét az evangélium szelleme nyitottá tette,  amely csak úgy sugárzott róla bármerre ment. Ezért szerették őt ennyire, mert látták, Ő Isten embere volt.

Igen, József atya olyan ember volt, aki "megérdemelte" ezt a szép búcsúztatást mind Győrben, mind Kapuváron. 
József atya Hazament...Mária karjára ölelte őt, és most már együtt dicsérik a végtelen fölségű Istent, de közben is járnak értünk...hiszen mi is rászorulunk e földi létünk során Isten végtelen kegyelmére, hogy egykoron majd mi is dicsérhessük és magasztalhassuk Istent örökkön-örökké... Ott, ahol már nincs szenvedés, nincs gond és baj... csak nyugalom, szeretet, béke, öröm...csak Isten.

Drága Kanonok Úr, József atya, nyugodjon békében! 

Az eseményről készült fotókat megtekintheti itt.

A kapuvári temetésről készült beszámolót pedig itt.

Videó:

 

H. Cs.

Fotó: Pércsy Kornél (Noko fotó)

Videó: Komonyi Norbert

Híreink csakis forrásmegjelöléssel használhatóak fel!