Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ökumenikus imaóra a keresztények egységéért a Győr-szigeti Szent Rókus templomban

2019.01.28


wp_20190126_18_50_29_pro.jpg

 

 

 

2019. január 21-27-ig rendezték meg Győrben a keresztények egységéért végzett ökumenikus imahetet. A keresztények egységét szépen mutatja az Európában egyedülálló jelenség, hogy Győr Újváros városrészében egyetlen utcában megtalálható az öt történelmi vallás egy-egy temploma. Öt vallás és öt közösség élt egymás mellett évszázadokon át egy utcában ismerve, tisztelve, segítve egymást. Az öt templom építészeti mementó és egyben példa arra, hogy Európa közepén, Magyarországon, évszázadok óta békében élnek együtt evangélikusok, katolikusok, reformátusok, szerb ortodoxok és zsidók. Kulturális sokszínűségük, közösségeik hite erőssé és változatossá teszi Magyarország kultúráját, érdekessé és fontossá Európa és a világ számára. 

2019. január 26-án szombaton 18 órakor  a Győr-Szigeti Szent Rókus és Szent Sebestyén plébániatemplomban imádkoztunk közös szándékunkra a keresztények egységéért. Az istentisztelet elején Dr. Lukácsi Zoltán Győr-Sziget és Újváros kanonok-plébánosa köszöntötte a megjelent felekezetek híveit és lelkipásztorait. Ezen a napon az istentisztelet igehirdetője nagytiszteletű Jánosa Attila evangélikus lelkész volt, aki nagyon megrázó és felettébb mély gondolatokat fogalmazott meg igehirdetésében, a kánaánita asszony történetével kapcsolatban. Az igehirdetést teljes terjedelmében közöljük a fentebb említett evangéliumi szakasszal együtt:

 

Mt 15,21-28 „21Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. 22És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” 23Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” 24De ő így felelt: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” 25Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!” 26Jézus erre így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” 27Az asszony azonban így felelt: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” 28Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.”

 

wp_20190126_18_53_52_pro.jpgSzeretnék idézni az imaheti füzetünkből egy mondatot: „Istentiszteletünk annak fontosságát hangsúlyozza, hogy mind személyes életünkben, mind keresztény közösségeink életében az egységről, az igazságosságról és a kegyelemről szóló BESZÉDET konkrét elköteleződés és cselekvés váltsa fel az egység, az igazságosság és irgalom cselekedeteivel.” 

Beszéd helyett cselekvés és elköteleződés. Mi mellett? A keresztény egység mellett, az igazság mellett, és az irgalmasság mellett. Röviden úgy szoktuk ezt mondani, hogy jó lenne most már, ha nem csak beszélnénk, hanem elköteleződnénk és tennénk is azt, amiről eddig csak beszéltünk. Vagyis tennénk az egység, az igazságosság és az irgalom cselekedeteit.

Erre a háttérre kerül rá a ma nap fókuszában levő téma: az asszony. Két ige, két asszonyt tesz elénk: Az egyiknek Anna a neve. Aki olyan buzgósággal imádkozott, hogy Éli a pap azt hitte: „Ez a hitvány nő, részeg, és összevissza beszél.” De Anna úgy reagált, hogy végül áldással ment el a templomból.

A másik asszonynak még a nevét sem jegyezték fel. Ő nem elég, hogy asszony volt, még megvetett más hitű, más nemzetiségű is.

Nőnek lenni ezen a világon, önmagában hátrányos helyzetet, kihívást jelent. Miért mondom ezt? Tekintsünk szét! Ma már tudjuk, hogy nincs is olyan távol tőlünk Irak. Ahol hiába döntötték meg Szaddám Huszein hatalmát, a nők helyzete azóta is csak romlott. Még mindig magas az írástudatlan nők száma, nőtt a családon belüli erőszak, melyet teljesen magától értetődőnek tartanak a férfiak, de sok esetben még maguk az áldozatok is! A harcokban megözvegyült, mintegy 1,5 millió nő számára sajnos sok esetben csak a prostitúció maradt az egyetlen kenyérkereső forrás – a szociális háló hibái miatt.

Jemenben a nők több mint kétharmada iskolát nem is látott soha, így analfabéta. Törvény tiltja, hogy a feleségek férjük engedélye nélkül az utcára lépjenek, sőt, legalizált a házasságon belüli nemi erőszakot is. A gyerekházasság itt is gyakori, korhatár nem köti a férjeket, így sokszor 8-10 éves lányokat adnak férjhez.

Indiában nagy a nyomás a nőkön, mindenképpen fiút kell szüljenek. Az elmúlt két évtizedben közel 10 millió lánymagzat és ki tudja, hány lány csecsemő esett áldozatául ennek a megfelelési kényszernek. De az életben maradtaknak sincs könnyű helyzetük, a statisztikák alapján minden 34. percben megerőszakolnak, minden 93. percben pedig megölnek egy nőt.

Iránban a nők szava jószerével semmit sem ér. Csak kivételesen súlyos bűncselekmények esetén tanúskodhatnak a bíróságon. A nem megfelelő ruházat esetén, a nő akár börtönre is számíthat. A Korán kimondja, hogyha egy nő bejelenti az ellene elkövetett nemi erőszakot, akkor azt a bíróság csak úgy fogadja el, ha mellette még 4 férfi is tanúsítja ezt. Amire igen csekély az esély. Megkövezhetnek egy nőt, ha házasságtörés gyanúja vetül rá, de az se ritka, ha férjük büntetésképp megkorbácsolja őket.

Tunéziában a nők egyedüli örökösként sem kaphatják meg teljes örökségüket, csupán annak felére jogosultak. A szülési szabadság mindössze 30 nap – a kormány álláspontja szerint ez szerencsés, hiszen így több nő tud elhelyezkedni a munka világában Mindez nem a múlt, hanem a jelen!!!

A Jézus korabeli asszonyok jogai nagymértékben a házra korlátozódtak. Azon a vidéken a házukban nekik volt szavuk, kifelé ezzel szemben a férfiak képviselték a családot. A nők csak ritkán hagyták el a ház területét, például amikor vizet hoztak a kútból vagy a forrásból. A nők rendszerint nem örökölhettek, és jogi ügyekben is csak korlátozottan vehettek részt.

Egyes bibliai szövegekben a nőt szinte a férfi tulajdonának tekintik. Ez jelenik meg a tízparancsolatban is: „Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, se semmit, ami a felebarátodé!” Mert az az ő tulajdona. Nem mai megfogalmazás, de lehet hogy nem ritka szemlélet.

Az ókori Izraelben a férjnek joga volt váló levéllel elbocsátani feleségét. Az nők nem kezdeményezhettek válást.

Ha egy asszony férje meghalt, és ő nem kapott utána örökséget, gyakran a prostitúció volt az egyetlen lehetősége arra, hogy biztosítsa megélhetését.

Nők nem lehettek papok. A templom erősen hierarchikus szerkezetet mutat több előudvarral: a pogányok udvara, mint általános találkozási pont, az izraelita nők udvara, az izraelita férfiak udvara, a papok udvara és a tulajdonképpeni templom. Ezzel a templomépítészetben is kifejezésre jutott, hogy a nők szerepe csekélyebb, mint a férfiaké.

Jöjjünk közelebb térben saját magunkhoz: A nagyanyám idejében a nőknek nálunk is a háztartás vezetése és a gyereknevelés jutott osztályrészül. Kisgyermek koromban kendő nélkül csak akkor láttam a nagymamát, ha reggel ősz haját fésülte a tükör előtt. A templomban a karzaton ültek a férfiak, lenn pedig a nők. Az egyházközségben a döntéseket férfiak hozták. A papok, vagy ha úgy valakinek jobban tetszik, akkor a lelkészek, kizárólag férfiak voltak.

wp_20190126_18_48_28_pro.jpgDe időben is jöjjünk közelebb: A keresztyén hátterű Európa országaiban a nők helyzete messze jobb, mint Ázsia és Afrika sok-sok más vallási hátterű országában. Erre igenis büszkék lehetünk!!! Hiszem, hogy ebben nagy szerepe van a keresztyénségnek. Ennek ellenére létezik itt is a nők elleni erőszak, a nők kihasználása, sőt – ahogy egyszer egy hittanosom fogalmazott - a nők „prédának tekintése”.

Ma már a nőknek is dolgozniuk kell, s a család és a karrier között kell megteremteniük az egyensúlyt, ami nem könnyű. Egy nőnek – sok munkahelyen - ma is többet kell bizonyítania, mint egy férfinak. A nők napjainkban is kiszolgáltatottabbak.

Most pedig maradjunk a saját portánkon, nézzünk körül ott. Nézzük magunkra a külső szemlélő szemével. Aki ránk tekint, azt látja: Ezek a felekezetek mindannyian Krisztus követőinek vallják magukat. Mindannyian azonosulnak Krisztussal. Egy Krisztusuk van!!!

Az asszonyokhoz, nőkhöz, mégis eltérően viszonyulnak. A római katolikusok nem házasodnak, nincs családjuk. A görögkatolikus papok a felszentelésük előtt feleséget vehetnek maguk mellé, családban élhetnek. Női papság nincs náluk. A reformátusok és evangélikusok, baptisták házasodhatnak, családban élhetnek. Sőt, újabban már női lelkészek is szolgálnak. De csak újabban:

Az evangélikusoknál Magyarországon 1972-ben szentelték fel az első női lelkészt. Svédországban 1960-ban, Finnországban 1986-ban, Izlandon pedig 1974-ben. De napjainkban is vannak más irányba mutató hangok!

Egység helyett nagy különbségek vannak. A külső szemlélő mondhatja: „Ezek a felekezetek tényleg mind Krisztus követői? Hogy lehet ekkora eltérés akkor? Ki képviseli az igazságot?” „Egy Krisztusuk van! Ha ekkora különbözőség van, akkor az asszonyok kérdésében nyilván mindenki a maga igazát képviseli. Hol maradt el Krisztus?

A bibliai történet ma egy olyan asszonyt tesz elénk, akik nem csak, mint – Jézus korának szemlélete szerint - alacsonyabb rendű asszony jelenik meg, hanem mint idegen is, mivel kánaáni.

21Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. 22És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!”

Tírusz és Szidón főníciai terület. Kánaáni nép lakja. Mit jelent ez? 1Móz 9,18kk „18Ezek voltak Nóé fiai, akik kijöttek a bárkából: Sém, Hám és Jáfet. Hám Kánaán ősatyja. 19Ezek hárman Nóé fiai, és ezek népesítették be az egész földet. 20Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. 21Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. 22Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. 23Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. 24Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, 25ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt!

A kánaáni asszony – nem elég, hogy csak egy nő -, még a Noé által elátkozott Hám leszármazottai közül való is. Származása alapján eleve kárhozottnak számít. Szolgák szolgájának. Akármilyen rég is volt, amikor megtörtént Noéval ez az eset, az átok fennáll és kiterjed erre az asszonyra.

Hiába kiabált tehát a kánaáni asszony, Jézus segítségét kérve, 23Jézus nem válaszolt neki egy szót sem.” Csakhogy az asszony hajthatatlan: Tovább kiáltoz. A tanítványok egy darabig tűrték, de egyre kényelmetlenebbé vált. Ezért „odamentek Jézushoz a tanítványai, és kérték: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.”

Miért volt furcsa és kellemetlen ez a kiáltozó asszony? Két okból is: Egyrészt: Furcsa, mert a „Dávid fia” megszólítás nem megszokott egy kánaánitól. A régi ellentétből, ami Izrael népe és a kánaániták között volt, nem ez a megszólítás következett.

Másrészt, ez a hangos, többszöri „Dávid fia” kiáltás a tanítványok számára nagyon kellemetlen volt. Mert nyilvánosan Messiásnak ismerte el vele Jézust. Ez pedig a vallási vezetőket nagyon bőszítette. Életveszélyes volt. A tanítványok Jézust és magukat is féltették a vezetők haragjától. Mivel nem hagyta abba, a maguk védelmében kérték Jézustól, hogy valahogy „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.”

Jézus pedig – elsőre - a környezete szokásos módján reagál. Elzárkózással. Úgy, ahogy várták tőle. Ezért „…így felelt: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.

Teljes elzárkózás ez Jézus részéről. De az asszony nem adja fel: „…odaérve leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!” Ez a nő túllépett a berögzül viszonyulási módokon, az elvárásokon, a szokásokon. Elfordulás helyett marad a csökönyös kérés. Csakhogy… „26Jézus erre így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.”

Asszony és kánaáni. Vagyis „kutya”, „szolgák szolgája”. Abból a nézőpontból hangzik ez el, amit Jézus népe foglal el. A mi mai fülünknek furcsa ez, de abban az időben és környezetben normálisnak számíthatott.

A józan reakció az asszony részéről az lett volna, hogy megsértődik és otthagyja őket. Esetleg még mond is valami csúnyát. Csakhogy nem szokványos viselkedés volt az asszony reakciója, aki Jézushoz való viszonyában teljesen lecsupaszodott.

Mit jelent ez? Azt, hogy túllépett az ősi ellenségeskedésen, az előítéleteken.

wp_20190126_18_57_06_pro.jpg

 A Noé átka miatti megbélyegzettség miatti sértődésen. Ezt abból tudhatjuk, hogy 27Az asszony (…) így felelt: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.”

Testvérek! Micsoda alázat!!! Kettőjük kapcsolatában egyetlen dolog maradt: a teljes odafordulás, a bizalom. Az, amit hitnek szoktunk nevezni. Ezért... „28Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.”

Testvérek az Úrban! Ugye milyen furcsa nekünk Jézus részéről az elfordulás a segítséget kérőtől? Ugye milyen szokatlan tőle, hogy születésből fakadó adottságokra, származásra hivatkozik és nemet mond? Ugye milyen megdöbbentő, hogy azt mondja egy emberre, egy asszonyra, hogy „kutya”?

Mert ez nem Jézus!!! Ez egy tükör (!) felénk: akik hangoztatjuk krisztusi voltunkat, és közben ősi átkokhoz ragaszkodunk, születésből fakadó adottságok miatt elfordulunk egymástól, a más felekezetűt mások előtt „kutyának” nevezzük, vagy más furcsa szavakkal illetjük. Amikor mi – akiknek Krisztusban testvéreknek kellene lennünk - egymástól elfordulunk, egymást gyalázzuk, akkor Krisztustól fordulunk el és őt gyalázzuk a kívülállók felé.

Rámutat ez a történet arra, hogy Hogy Jézus – bár hangsúlyozza, hogy – ő csak Izrael fiainak elveszett juhaihoz jött, hagyja, hogy meggyőzze az asszony hite.

Mire tanít bennünket Istennek ez az igéje? Nyilván nem fogom megoldani itt a felekezetek nőkhöz való eltérő viszonyulását. De azt láthatjuk, hogy Jézushoz való viszonyunkat alapvetően határozza meg, hogy túl tudunk-e lépni ősi átkokon. Hogy ragaszkodunk-e rég elkövetett bűnök felemlegetéséhez és újra-melegítéséhez.

Arra is ráirányítja a figyelmünket, hogy a krisztushit, felülír minden mást. Felülírja a régi beidegződéseket, a megszokásokat és hagyományokat, ősi és engesztelhetetlennek látszó buta gyűlölködéseket.

Látnunk kellene végre testvérek, hogy egy hajóban evezünk. Nők és férfiak, sémiták és kánaániak, rómaiak és görögök, reformátusok, baptisták és evangélikusok. Ezt az egy bolygót éljük le. Egy a Krisztus egy az egyháza is: A benne hívők közössége. Ha mi elveszünk, ti sem menekülhettek. Ha ti elkárhoztok, mi is ugyanúgy járunk, mert hagytuk. Testvérek vagyunk, és a testvérek nem egyformák. Még az ikrek sem. De összekapcsol minket a test és a vér: Krisztus teste és Krisztus vére. A kommúnió. A testvéri közösség. Aminek a megélése most még tiltva van és kiszolgáltatottá, nevetség tárgyává tesz bennünket és Krisztusunkat a világban, aminek példát kellene mutatnunk a szeretet egységéről.

Egy az Isten, akit tisztelünk, egy a Krisztus, akinek a szeretetére, kegyelmére számítunk, egy a Lélek, aki által mindannyian azt kiáltjuk: Abba! Apukám!

Végül ismét szeretném idézni az imaheti füzetünkből a már elhangzott mondatot: „Istentiszteletünk annak fontosságát hangsúlyozza, hogy mind személyes életünkben, mind keresztény közösségeink életében az egységről, az igazságosságról és a kegyelemről szóló BESZÉDET konkrét elköteleződés és cselekvés váltsa fel az egység, az igazságosság és irgalom cselekedeteivel.” Krisztusunk segíts: Legyen végre így! ÁMEN 

*

 

Szöveg-fotó: Horváth Csaba

Híreink csakis forrásmegjelöléssel használhatóak fel!