Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pap vagy mindörökké - Zsebedics József atya könyvbemutatója a győri Kisfaludi könyvtárban

2017.06.15

88. Ünnepi Könyvhét és 16. Gyermekkönyvnapok június 10-i, szombati napján öt könyvbemutató vonzotta a magyar irodalmi újdonságokra éhes közönséget: Zsebedics József a papi létről írt, Rozán Eszter a Golgotavirágról szőtt történetet, Antal Judit sorozatot folytatott, Torma Attila főispánokról kutatott, Fábián Janka pedig farkasszemet nézett a boszorkánysággal.

 

Zsebedics József: Pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint
(Berente Erika írása)

Zsebedics József atya tizenegyedik kötetének bemutatójára az Ünnepi Könyvhét utolsó napján, június 10-én került sor. A szerzővel való beszélgetésre és a könyv bemutatására Szabó József, a Hazánk Könyvkiadó igazgatója kapott felkérést.

 

Természetesen a meleg családi háttér és a győrszentmártoni emlékek felidézésével kezdődött a beszélgetés. A remek útravalót adó falusi tanító dicséretét követően a pannonhalmi bencés gimnáziumra terelődött a szó. Arra az alma materre, ami elképesztő mennyiségű tudással, acélos erkölcsi tartással és erős hittel vértezte fel az oda járó diákokat. Zsebedics József itt érezte meg először Isten hívását a papi szolgálatra. Mind mondotta, az Úr titka, hogy miért éppen őt választotta.

Ő maga először úgy érezte, hogy az őt tanító-nevelő szerzetes tanárok nyomdokaiba kíván lépni, ám a gimnázium utolsó évében ébredt rá, hogy számára a papi hivatás az első, nem pedig a tanári, ezért a győri szemináriumba kérte a felvételét.

 

Papnevelő Intézetben igazi közösségre talált. Elhivatott tanáraik valóban pappá formálták, „lelki emberekké” nevelték őket. Alapos felkészítést kaptak mind teológiából, mind a pasztoráció gyakorlati ismereteiből. Szemináriumi évei alatt zajlott a II. vatikáni zsinat, ami óriási fordulatot jelentett a katolikus egyház életében. Az ő évfolyamuk volt az első, amely a zsinati határozatok után kapott felszentelést, így meghatározó feladat volt számukra a magyar nyelvű liturgia bevezetése és elfogadtatása.

 

 

Pappá szentelése után Zsebedics József káplánként szolgált, és elleste a papi szolgálat csínját-bínját. Szeretettel és viccesen tett említést Nagycenkről: „A legnagyobb magyar árnyékában nőttem”; Gyarmatról: „Gyarmaton szolgáltam, de közvetlen a Pápa mellett”. Innen szintén káplánnak került Kapuvárra. Első plébánosi beosztását Révfaluban nyerte el 1978-ban, ahonnan egy év után, 1979-ben visszahelyezték kapuvári esperes plébánossá. Itt egészen 2003-ig teljesített szolgálatot. Ez idő alatt, az ő vezetésével épült fel 1991-ben Kapuvár északi felén Házhely modern Sarlós Boldogasszony-temploma. A templomépítés minden pap életében jelentős mérföldkő, így az övében is. A Hanság fővárosában kezdett el helytörténeti kutatással is foglalkozni, elsősorban az oktatás- és vallástörténet foglalkoztatta, érdeklődése eredményeképpen sorra születtek meg a történeti publikációk. 2003-ban az atya ismét visszakerült Győrbe, ahol nemcsak Sziget, de Újváros és Pinnyéd lelki gondozását is feladatul kapta.

 

Zsebedics József jelmondata: „Magasztalja lelkem az Urat”. Pályája során mindig is igyekezett elöljárója szavait követni: Olvasd, hidd és éld az evangéliumot! S most visszatekintve elégedetten mondta el, jó volt több mint 50 évig jó papnak lenni! Munkáját elismerés övezi, mind Kapuvár, mind Győr város vezetése kitüntetésben részesítette.

Ha kíváncsiak egy papi életút mindennapjaira egy aranymisés bombariadóval bezárólag, vegyék és olvassák József atya fotókkal gazdagon illusztrált könyvét!

 

A könyv megvásárolható a szigeti plébánián, (Simor János püspök tere 6) vagy a szigeti és újvárosi templomokban a vasárnapi szentmisék előtt vagy után. 

 

Forrás: gyoriszalon.hu