Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szent István diakónus-vértanú ünnepe karácsony másnapján Újvárosban

2018.12.26

dscn2688.jpg

2018. december 26-án, karácsony másnapján Egyházunk Szent István diakónus vértanú ünnepét üli. Ezen a napon az ünnepi szentmisét Lukácsi Zoltán plébános mutatta be. A szentmisén velünk ünnepelt első éves kispap-szeminaristánk is, aki első alkalommal szólt az újvárosiakhoz prédikáció-igehirdetés keretében.

Kispapunk elmélkedésében az adventi időszak, a karácsony és Szent István vértanúságának jelentőségéről beszélt. Az igehirdetést teljes terjedelmében közöljük:

Kedves Testvéreim!


dscn2692.jpgNekünk, keresztényeknek az adventi időszak különösen jelentős. Sok ember csak a csillogást, a bevásárló központok vakító karácsonyi fényeit, vagy épp a forralt bor illatát érti az advent fogalma alatt. Azonban mi, keresztények az elmúlt négy hétben igyekeztünk tekintetünket fölfelé emelni. Az adventi időszak arra hívott meg minket, hogy csendben, az ünnep fényében tudjuk a kis Jézust fogadni szívünk hajlékába. Igyekeztünk az adventi gyertya fényénél felfedezni Krisztus pislákoló lángját, felgyullasztva bennünk szeretetének tüzét. Talán az adventi forgatagban és a karácsony előtti rohanásban, gondolatban sokszor megálltunk, hogy mit is szándékozunk ajándékként adni a születésnapos Jézusnak? Mert készülődésünk ajándék Számára, látja a szándékot, az igyekezetet, hogy lelkünket méltóan fel tudjuk készíteni az Ünnepre! Mert a lélek marad csak végül, és aki képes volt Megváltónk születésére megfelelően felkészülni, aki képes volt megszabadulni nyomasztó bűneitől, aki kicsit el tudott csendesedni, annak lelkében valóban megszületett Jézus! Mindig újra kell tenni ezért! 


Mária és József tökéletesen lehetnének a mi karácsonyi készülődéseinknek az előképei. Viszontagságok között indulnak a „születés felé”. Gyakorlatilag nincs előkészítve semmi az „ünnepre”, a Gyermek születésére. Egy nyirkos, hideg, szolgáltatás-mentes istállóban szállnak meg. Se egy fenyőfa, se egy ajándék, se mindenféle finomsággal megrakott asztal. Ebben az esetben nekik is döbbenetesen aggódniuk kellett volna, hiszen a külső dolgokat nézve valóban minden hiányzott az ünnep kelléktárából. És mégis: a lelkükben Ők tökéletesen felkészültek voltak. Mikor Jézus megszületik, a lehető legnagyobb békesség, harmónia, és öröm uralja a szegényes istállót, és az angyalok kórusa zeng az égből. A Szentcsalád ugyanis minden nehézségüket fel tudták ajánlani az Úrnak; a Lényegre, a Legfontosabbra figyeltek, a Karácsony nem a külsőségekben, hanem bennük született meg.

dscn2693.jpgKarácsony másnapján még ott csengenek fülünkben a karácsonyi dallamok, templomunk örökzöld fenyői pedig hirdetik az új életet hozó Megváltó születését; ma viszont a keresztény világ Szent István diakónusnak, Egyházunk első vértanújának ünnepét üli. Tegnap egy földi születésnek voltunk tanúi, ma pedig egy égi születésnapot ünneplünk Szent István személyében. Az ő vértanúságát Szent Lukács örökítette meg az Apostolok cselekedeteiben (6,1–8,2). István a hét diakónus egyike volt, akiket az apostolok azért választottak, hogy jobban az imádságnak és az ige szolgálatának élhessenek.


A hét diakónus közül Lukács kiemeli Istvánt, aki „hittel és Szentlélekkel eltelt férfi” volt. „Kegyelemmel és erővel eltelve csodákat és jeleket művelt a nép körében.” Erre sokan ellene támadtak „és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak helytállni.” A főtanács elé állították mint Jézust, és ugyanazokkal a vádakkal léptek föl ellene. Beteljesedett rajta Krisztus ígérete, amit az evangéliumban hallhattunk: „Mikor pedig a zsinagógába, elöljárók és hatóságok elé hurcolnak benneteket, ne aggódjatok azon, hogy hogyan és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek megtanít benneteket abban az órában, hogy mit kell mondanotok” (Lk 12,11–12). 

dscn2691.jpg

Szent István életén és vértanúságán elmélkedve először talán furcsának tűnhet, hogy karácsony ünnepét követően, ami a szeretet és a születés ünnepe, miért 

beszélünk a mai szentlecke alapján üldözésről és vértanúhalálról vagy hogy az angyalok glória-énekét vajon miért zavarja meg a megkövezők hangos, gyűlölettel teli kiáltozása. Bármennyire is próbálkoznánk, karácsony ünnepe mellett nem lehet felületesen, pusztán kellemes hangulatot magunkra öltve elmenni.  Karácsony ünnepét megtapasztalhattuk az örömben, ujjongásban és a békében, ma pedig úgy tűnik, „véresen komolyan” kell vennünk Jézus születésének szent titkát. És bár „a világosság a sötétségben világít”, a sötétség nem volt képes befogadni Őt. István vértanúnak ezt az elutasítást kellett megtapasztalnia. Hiába tett tanúságot Keresztelő Jánoshoz hasonlóan a világosságról, vagyis Jézus Krisztusról, a sötétségben találta magát. István példája is mutatja, hogy a megtestesülés ünnepe  döntésre hív: Isten kezdeményező felajánlása és hozzánk fordulása bátor válaszra vár. A világosság befogadásán túl tanúságot is kell tennünk Jézus Krisztusról, akkor is, ha épp sötétséget tapasztalunk magunk körül. 

Karácsony másnapján István vértanú példája arra is hív minket, hogy bocsássunk meg szívből egymásnak. Mert ő megbocsátott azoknak, akik megkövezték: „Uram ne ródd fel nekik bűnül.” –ahogy, a szentleckében hallottuk István szavait. Testvéreim, ha Jézus megbocsátott nekünk bűnösöknek, akkor mi is gyakoroljuk a megbocsátás erényét embertársainkkal szemben. Így imádkozzuk a legszentebb imádságunkban is: ”Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. 
Nekünk, Újvárosiaknak különösképpen is szívünkhöz közel kell, hogy álljon István diakónus élete és tanúságtétele. Templomépítő őseink különös tisztelettel illethették Őt, hiszen itt a szentélyben a főoltárkép jobb oldalán helyezték el István vértanú szobrát, a szentély fölött pedig Győr címerét látjuk, benne István diakónus alakját. A templom építtetője és kegyura a város volt, ennek okán is láthatjuk ma templomunkban a keresztény Egyház első vértanújáról készült alkotásokat.

Kedves Testvéreim!
dscn2699.jpgTegnap Jézus földi születését, ma pedig István diakónus égi születését, megdicsőülését üljük. Kérjük bátran Szent István diakónus közbenjárását, hogy hitünket bátran megvalljuk a világban, terheinket derűvel és szeretettel hordozzuk; hogy meg tudjunk mindig bocsátani egymásnak, ahogy Isten is megmutatta szabadító hatalmát és irgalmasságát a betlehemi jászolban fekvő kis Jézus személyében. Hogy mindig szeretet és béke uralkodjék otthonainkban, és hogy közös „otthonunkért”, a mi egyházközségünkért, az Isten házáért mindig készek legyünk sok áldozatot hozni. És hogy egykor Szent István vértanúval együtt dicsőíthessük a minket szerető és éltető Istent a Mennyek országában örökkön-örökké. Ámen!

 

A szentmise befejező áldása előtt Zoltán atya ismételten megköszönte azon hívek áldozatos munkáját akik a karácsonyi templomdíszítésben tevékenyen részt vettek, majd ünnepi áldásban részesítette a megjelent híveket.

dscn2700.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

dscn2688.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

dscn2702.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

dscn2703.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fotó: Bálint István

Híreink csakis forrásmegjelöléssel használhatóak fel.