Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szeplőtelen szívvel a Szentségi Jézushoz - XII. Országos Szervita zarándoklat Budapesten

2014.06.08

 

2014. május 24-én, szombaton a XII. Szervita zarándoklatra készült a Szűz Mária Szolgái Családjának Magyarországon élő tagjai, barátai, pártfogói a Budapest Kelenvölgy – Albertfalva útvonalon. Együtt zarándokoltak a Szervita szerzetesnővérek, atyák, világi és skapuláré tagok, Bonajunkta atya lelki gyermekei, valamint a Mezőkeresztesi szervita gyermekotthon lakói.

 

Ebben az esztendőben az életszentségre buzgó lélekkel törekvő és földi életútját már befejezett, két szervita misztikus testvérünk példájára tekintettünk:

Krizsán M. Doloresz szervita nővér életpéldájára és szolgálatára és Váry M. Bonajunkta szervita atya, (Józsi bácsi) a lelkek pásztorára.

Az országos szervita zarándoklatot ünnepi szentmisével kezdtük a Kelenvölgyi Szentháromság templomban, melyenek főcelebránsa Dr. Rumszauer Miklós atya, a kaposvári Szent Margit-Szent József templom plébánosa volt, aki Bonajunkta atya lelki gyermeke volt. A szentmisén koncelebrált: a helyi templom plébánosa Lancendorfer István, valamint Bogisich Ferenc atya ossm, a magyarországi szervita rend nemzeti asszisztense.

Miklós atya prédikációjában a Szűzanyáról beszélt, s Márián keresztül akarta bemutatni Doloresz nővér és Bonajunkta atya életszentségét és kiválasztottságát.

A szentmise után a templomban, később a szervita nővérek kelenvölgyi házában majd az Albertfalvi templomban voltak elmélkedések a két misztikusról. Itt zártuk le zarándoklatunkat a Lorettói litánia éneklésével.

Egyben imádkozzunk a Szervita rendért, a nővérekért, atyákért, hogy a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére végzett áldásos munkájukat tovább tudják folytatni, valamint kérjük imáinkban új hivatásokat is a rendbe.

Doloresz nővér és Bonajunkta atya életéből:

Krizsán Erzsébet, rendi nevén Mária Doloresz szervita nővér 1902. október 29-én született Párkány községben. Az Esztergom-vízivárosi zárdában járt iskolába, kitűnő tanuló volt. Már gyermekkorában éretze, hogy az Úr jegyesének hívja. A szerzetesrendek feloszlatása miatt a rendbe nem léphetett be, így csak 1992-ben tette le örök fogadalmát a Szervita Nővérek Kongregációjában.

Doloresz nővér élete során, gyermekkorától kezdve, sok sugallatban és látomásokban volt része. A nővér ezt így írja le: "...Sugallataimban van úgy, hogy a Szűzanya szól titokzatosan és van amikor a lelkek legfőbb pásztora, az Úr Jézus szólt hozzám." Az Úr Jézus 1954-ben, a Mária évben adta Doloresz nővérenek az életfelajánlást. Ekkor került a nővér Bonajunkta atya lelki vezetése alá. Ettől kezdve munkálkodott az életfelajánlás terjesztésében, és megnyugtatott és bátorított, hogy mindenz az Úrtól van. Alig, hogy Váry Bonajunkta atya lelki vezetése alá került, súlyos beteg lett. Doloresz nővér ezt így írja le. "...Étel nem maradt meg bennem, mert mindent kihánytam. Ez 40 napig tartott, csontbőrre lefogytam és kórházba kerültem. A kivizsgálás eredménytelen volt, a betegség okát nem találták meg. Úgy tűnt az utolsó napokat élem meg, olyan gyenge voltam. Az orvos szerint nem élem meg a másnapot. Szentmisét fizettek értem Makkosmárián. A szentmise alatt, amit lelkiatyám mutatott be értem, (Bonajunkta atya) csodálatosan meggyógyultam.Ez jegyzőkönyvezve van Makkosmárián a csodálatos gyógyulások között." Az 1990-es évektől sok nehéz betegségekkel látogatta meg az Úr, melyek közül a legnehezebb a vakság volt. Lelkileg-testileg sokat szenvedett, teljes éltékű életáldozatot hozott. 1998. május 28-án halt meg 96 éves korában.

 

Váry József Bonajunkta OSM szervita atya 1912. szeptember 9-én született Újszentivánon. Édesanyja hétéves korában agyhártyagyulladás következtében hallását vesztette. Amikor édesanyja szíve alatt hordozta, azt kérte az Úrtól és égi Édesanyánktól, hogy születendő gyermeke fiú legyen, és pap. Kérése meghallgatásra talált.  Szeptember 15-én, fájdalmas Szűzanyánk ünnepén keresztelték Szőregen. Papi hivatása már gyermekkorában jelentkezett. Először Ferences szerzetes szeretett volna lenni. Az áldott emlékű ferences Czirjék atya azt mondta neki: "Nem, Istennek más tervei vannak veled" Mivel Bonajunkta atya nagyon szeretette a fájdalmas Szűzanyát, a szerviták rendjébe lépett be, és 1939. június 24-én szentelték pappá. Szentelése után Makóra került a fiúkollégiumba, majd 1950-ben Pestre, 1951-től pedig Makkosmária kegyhely lett szolgálati helye. Harminc évet tölthetett ott Isten kegyelméből. Doloresz nővérrel kapcsolatban az alábbiakat jegyezte le akkoriban Bonajunkta atya: "1954. július 28-án keresett fel Krizsán Erzsébet. Tőle tudtam meg, mennyire fontos az "életfelajánlás" és mennyi kegyelmet nyerhetünk általa. Életfelajánlásomat Jézus és Szűzanya szándékai szerint 1954. augusztus 5-én, Havas Boldogasszony napján tettem le. Ettől kezdve életem fő feladata az életfelajánlás terjesztése lett." 1981-ben ment nyugdíjba és Kelenvölgybe költözött az Úr akaratából. Abba a házba, ahol a Szűzanya kérte Doloresz nővértől az életfelajánlást és ahol többször megjelent Bonajunkta atyának is. Váry József, Bonajunkta atya itt is folytatta pasztorációs tevékenységét. Misézett, gyóntatott Albertfalván, az egyetemi templomban és otthon 1999. március 2-án halt meg. Az atyának nagyon sok lelki gyermeke volt, sokan azt mondták, hogy minden lélek nyitott könyv volt előtte, mert belelátott az ember szívébe.

Az életfelajánlásról szóló imát Takács Nándor székesfehérvári püspök hagyta jóvá 2000. október 8-án.

 

 Az eseményről készült fotókat megtekintheti itt.

 

Szöveg és fotó: Horváth Csaba

Győri Szervita skapuláré társulati tag