Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szervita szentek nyomában - Magyarországi szerviták zarándoklata Olaszországba

2018.07.18

 Egész emberi életünk bizonyos értelemben zarándoklat: földi zarándoklásunk egy hely felé vezet, az Örök Hazába.

 

wp_20180701_11_24_31_pro.jpg

 

    

 

 

 

 

 

 

 

Mégis jó és szent dolog, amikor az ember szent helyekre is elzarándokol, ahol egy picit részesedhet az isteni jóban, erőt kérve az élet nagy zarándoklatához. Mert a zarándoklat kiemelkedő mozzanat abban a hosszú menetelésben, amellyel a földön élő egyház halad az örök haza felé. 

A szervita rend magyarországi közössége -atyák, nővérek és világiak-,  zarándoklatot szervezett Olaszországba a szervita lelkiséghez köthető szent helyek felkutatására. A zarándoklatot Holy Eszter OSM szervita nővér, győri elöljáró hirdette meg elsősorban a magyarországi szervita világi rend tagjai számára. A zarándokok magját a győri, mezőkeresztesi, ózdi, egri, székesfehérvári, nagykanizsai és  a budapesti világi rendi testvérek alkották. A világi rendi tagokon túl pedig többek között Miskolcról, Mórról, Bősárkányból, Győr-Újvárosból, Győr-Szigetből, Győr-Révfaluból is jelentkeztek hívek, hogy szeretnének e zarándoklaton részt venni. Így indultunk útnak 53 fővel Olaszországba 2018. június 29-én pénteken a kegyelmekkel teli zarándokútnak, szervita kegyhelyek és szentek nyomába, mely július 7-ig tartott.

Vezetőnk és főszervezőnk Holy Eszter szervita nővér volt. Két atya is segített minket lelkiekben e zarándoklaton: Magyaros László atya győr-székesegyházi káplán és Bogisich Ferenc atya a szervita világi rend nemzeti asszisztense. 

Június 29-én az esti órákban a győri székesegyház előtt vártunk a buszra és indultunk útnak Bognár István atya a győri püspökség irodaigazgatójának áldásával zarándokutunkra.

velence--4-.jpgJúnius 30-án szombaton hajnalban érkeztünk hajón keresztül Velencébe, ahol rövid tartózkodásunk során megtekintettük a Szent Márk teret, a sóhajok-hídját, a rialtó-hidat illetve több templomban is köszönthettük a szentségi Jézust.

Az itt élő Velenceiek az egykori kényszerűségből mára igazi vonzerőt kovácsoltak; a 6-10 km szélességben a nyílt tenger és a szárazföld közé ékelődött, kisebb-nagyobb szigetekkel pettyezett lagúnába a Kr. u. VI. században érkeztek először a népvándorlás viharai elől menekülő emberek, akik itt egyre prosperálóbb társadalmat alkottak. Az apró szigetek benépesültek, létrejöttek az első települések, s bár ezek legtöbbje mára eltűnt, s csupán néhány szigeten élnek, Velence városa „belakta” a lagúnát. Velence presztízsét tovább növelte, amikor 828-ban megszerezték Alexandriából Szent Márk evangélista maradványait, s a dózsék is áthelyezték székhelyüket a Rialtora. Az egykor menedéket jelentő szigetek közti sajátos közlekedés – melyet ma a vaporettók, gondolák romantikája jelent – megmaradt, és a mesterségesen alakított, feltöltött csatornák, szigetek, s az azokon gondos tervezéssel, cölöpökön felépült város hangulata sem összetéveszthető semmivel.

pietra-alba-szervita-templom--4-.jpgVelencei tartózkodásunk után csodálatos tájakon keresztül  vezetett utunk Pietraalbába: egy szép szervita kegyhely-kegytemplom található itt körbeölelve a dolomitokkal. Itt foglaltuk el első szállásunkat is .

A kegyhely története röviden: A Madonna di Pietralba szentélye 1520 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el, és eredete 1553-ból származik, amikor a Boldogasszony megjelent Leonardo Weißensteinernek és csodálatosan meggyógyította a betegségéből. Pontosan az Égi Anya kérte, hálaadásként, egy kápolna építésére, ahol a hívők segítségül hívhatták és dicsérhették őt. 
Az eredeti kápolna hamarosan túlságosan kicsi lett a növekvő zarándokok száma miatt, ezért egy nagyobb templomot kellett építeni.  Az 1654-ben elkészült jelenlegi bazilikában megtalálható a Leonardo Weißensteiner által felállított eredeti kápolna. A barokk stílusban épült templomban van egy kicsi pieta fehér kőszobor is, melyhez számos csoda köthető. Arany és ezüstlevelekkel fűződő főoltár, Adam Mölk pincéjének csodálatos freskói, a Pußjäger mellékoltárai és Alfons Sieber és Franz Haider más alkotásai is megtalálhatók a kegytemplomban.
A bazilikához való hozzáférés olyan folyosón keresztül történik, amelyben több száz fogadalmi ajándékot tartanak, konkrét tanúvallomást adva Mária anyai közbenjárásairól.
Július elsején vasárnap reggel László és Ferenc atya e szervita kegytemplomban mutattak be ünnepi szentmisét majd indultunk útnak Trentóba, Reggio Emiliába és Firenzébe.

 

trento--1-.jpgAz Adige folyó völgyében fekvő Trento nem tipikus olasz város. Mivel Dél-Tirol – Trentino tartományban található, az osztrák hagyományok keverednek az olasz szokásokkal.

A katolikus egyház legnagyobb hatású újkori zsinatát a Német-római Birodalom egyik legdélibb tartománya, a trienti hercegérsekség székhelyén hívták össze 1545-ben. Az 1563-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal huszonöt alkalommal ülésező zsinat számos olyan rendelkezést hozott és szöveget adott ki – többek között új katekizmust, breviáriumot, misekönyvet vagy a Vulgata új kiadását – amelyek egészen a 20. századig alapvetően meghatározták a katolikus vallásgyakorlás formáit. 

 

 

Trentó után zarándokutunk Reggio Emiliába vezett, ahol egy csodálatos szervita Mária bazilikát tekinthettünk meg.

 
reggio-emilia--3-.jpgReggio Emilia városába nem lehet ellátogatni anélkül, hogy nem néznénk meg a MADONNA DELLA GHIARA szervita bazilikát, egy impozáns barokk szentélyt, amely tele van a 17. századi emiliai festészet csodálatos példáival (a Piazza Gioberti nevű obeliszkével). A MADONNA csodálatos képét eredetileg, a Servi di Maria Kápolna falán volt. A kép a teljes hosszúságú Madonnát ábrázolja, a gyermek előtt ülve, a kezei pedig felé fordultak. E kép különleges a szempontból, hogy Mária imádkozik a kis Jézushoz. E kép ábrázolását tekintve mély teológiai jelentősége van. E kegykép egy bizonyos Bertone-nak tulajdonították. A csoda, ami megtörtént, hogy egy fiatalember, aki némaságban született, a festmény előtt imádkozva, visszanyerte hangját és szavát. Megdöbbentő volt látni e templom műalkotásait, festményeit, melyekben szintén nagyon mély teológia gyökerezett. 

Megnéztük Reggio Emilia főterét is, majd útnak indultunk firenzei szállásunkra. 


Július másodikán hétfőn a firenzétől 20 kilométerre található monte-senario--3-.jpgMonte Senario hegyére zarándokoltunk, ahol a szervita rend megalakult.
A Monte Senario monumentális építészeti komplexuma, amely a Mária Szolgái Rendjéhez tartozik, 800 méterrel a tengerszint felett látható. 1233-ban hét firenzei nemes vonult fel erre a helyre remete életre, és néhány évig meditációban élt a hegy oldalába vájt kis cellákban, 1241-ig, amikor megkapták a vár romjait ajándékként, megépítették az első kolostort (1245). Itt, a szervita rend bölcsőjében a szervita bazilikában mutatott be szentmisét Ferenc és László atya Sarlós Boldogasszony ünnepén a hét szent atya ereklyéinek jelenlétében. Megnézhettük a szép és értékes szervita kolostort is, illetve egy olyan remetelakot is, amelyet a mai napig laknak vendégszerzetesek, vagy keresők. 

A szerviták bölcsője után Fiesoléba vezetett utunk. Toszkána régióban, Firenze megyében, egy 300 méter magas dombtetőn található a város.

Az ősi, etruszk alapítású város a mai Firenzének több mint két és fél ezeréves, már az időszámításunk kezdete előtti 7. században fennálló, és még a római korban is virágzó elődje volt. I. e. 225-ben Faesulae néven említik írásos források. A 300 méteres dombtetőről páratlan kilátás tárult elénk Firenzére és a környező tájakra.


Fiesole után Firenzébe mentünk vissza, ahol imádkozhattunk a Santa Cruce templomban. Itt nyugszik Dante, Leonardo da Vinci, Michelangelo, Rossini és a különböző korok legnagyobb személyei.

Firenze Olaszország egyik nagyvárosa, egyben Toszkána régió székhelye és kulturális központja. A Firenzei főegyházmegye székvárosa.
Az Arno-folyó két partján, annak völgyében elterülő város hosszú múltra tekint vissza. Századokon át a Medici-család uralta. 1865-1870 között az Olasz Királyság fővárosa is volt. Számtalan történelmi és művészeti látványosságnak ad otthont. A „reneszánsz bölcsőjeként” is emlegetik. Történelmi belvárosát 1982-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. 1986-ban Európa kulturális fővárosa volt. 

 

Július 3-án kedden Orvieto, Todi és Assisibe zarándokoltunk. 

 

orvieto--2-.jpgOrvieto város Olaszország Umbria régiójának délnyugati részén, egy vulkáni tufa alkotta hegy csúcsán helyezkedik el. A város fekvése talán a legdrámaibb Európában, hiszen a hegy oldala szinte függőlegesen emelkedik a várost védelmező kőfalakig. Orvieto elsősorban gótikus katedrálisáról vagy dómjáról ismert. A kívülről gyönyörűen faragott teológiai jelentőségű alkotások mindannyunkat elkápráztatott, csakúgy mint a csodálatos templombelső. A templom bizonyos értelemben egy ereklyetartó is, hiszen itt található az a véres kendő, amely a csodás vérző eucharisztiából eredt. 

A történeti kútfők szerint 1263-ban egy „prágai Péterként” emlegetett pap szentmisét mutatott be Bolsenában. A papot erős kétségek gyötörték a tekintetben, hogy vajon az ostya valóban Krisztus testévé változik-e.  Az átváltoztatás pillanatában a prágai pap látta, amint az átváltoztatott és megtört ostyából vércseppek hullanak alá az oltárra.

A bolsenai hívek a véres oltárkendőt körmenet keretében vitték IV. Orbán pápához, aki a közeli Orvietoban tartózkodott. A Pápa meggyőződött az események hitelességéről és 1264. szeptember 8-ai dátummal bullát adott ki, amellyel elrendelte Corpus Domini, Úrnapja ünnepét. Ezután a pápa megbízta Aquinói Szent Tamást az ünnep liturgikus szövegeinek az elkészítésére, de IV. Orbán pápa halála miatt a Corpus Domini ünneplése csak később vált egyetemessé. Szent Tamás ekkor írta meg "Adoro te devote" (Imádlak és áldlak Istenrejtelem) című oltáriszentség himnuszt. Orvietóban imádkozhattunk még a Santa Maria dei Servi templomban is, melyet a szerviták építettek.

 

Utunkat Tódiban folytattuk tovább, ahol a helyi szervita templomban szentmisén vettünk részt. Itt nyugszik Benizi Szent Fülöp (Firenze, 1233.-Todi, 1285. aug. 22.) a szervita rend rendfőnöke volt. - A padovai egyetemen elvégezte az orvosi kart. Gyermekkorától bűnbánó és karitatív lelkületű volt. A szerviták templomában kapott látomását a konvent priorja, Bonfilio magyarázatából értette meg, e látomás hatására lépett 1254-be a szervita rendbe. Eltitkolta egyetemi végzettségét, ezért laikus testvér lett. Viktor testvérrel Sziénába küldték, s útközben Németországból jött domonkosokkal találkoztak. Fülöpnek a beszélgetés során adott válaszaiból Viktor fölismerte tudományos képzettségét. Visszatérve Firenzébe 1258/59-ben pappá szentelték. 1262-ben definitor, 1263-ban a rendfőnök asszisztense, 1267-ben rendfőnök lett. 1270-ben átkelt az Alpokon és sorra alapított konventokat Párizsban, Montpellier-ben, Toulouse-ban és Avignonban, majd Frankfurtban és Erfurtban. 1274-ben a lyoni zsinat határozatával szemben sikerült megvédenie a rend fennmaradását. X. Leó 1516-ben jóváhagyta tiszteletét, 1671-ben X. Kelemen szentté avatta. - Az orvosok védőszentje, gyermekbetegségek ellen kérik oltalmát.

 

velence--1-.jpgOlaszország számtalan csodás kisvárosa közül kiemelkedik Assisi települése. Nem csak azért, mert fantasztikus panoráma tárul elénk a Monte Subasio hegy oldalában fekvő városka utcáiról, hanem mert itt született Assisi Szent Ferenc és Szent Klára, akik mindketten szerzetesrendet alapítottak.
Nyomukban a történelemben és a mai napig is rengeteg zarándok jár, akik csendben állnak a szent -megdöbbentően egyszerű- kőszarkofágja előtt, a bazilika altemplomában. Itt különösen is megemlékeztünk imáinkban élő és elhunyt szeretteinkről, kérve Szent Ferenc atyánk közbenjárását a világ békéjéért is.

 


 

 

viareggo--2-.jpgJúlius 4-én Pisába és Viareggioba látogattunk el, utóbbiban szentmisét mutattak be atyáink a Szent András templomban, ahol Pucci Szent Antal szervita pap is nyugszik. Pucci Szent Antal a Pistoia Egyházmegye Poggiole településén született 1819-ben. 18 éves korában belépett a szerviták közé, majd pappá szentelték. Plébános volt Viareggioban 45 éven keresztül, egészen haláláig. Konventjének és tartományának is priorja volt, testvéreként szolgálta rendtársait. Teljesen Istennek és a Boldogságos Szűznek ajándékozta életét, mindenét az emberek, de különösképpen a szegényeket szolgálatára szentelte. 1892. január 12-én halt meg. XXIII. János pápa 1962. dec. 9-én iktatta a szentek közé.

 

A szentmise után a közeli Ligur tengerpart hűs vizében is volt lehetőségünk megmártózni.

 


 

 

 

Július 5-én Sienába és Loppiánóba zarándokoltunk el.

 

Siena gótikus város, óvárosa a világörökség része, ma is a középkori városmagvat és épületeket láthatjuk. Itt szinte mintha visszamennénk a középkorba, és egy középkori városban sétálgatnánk, így a szűk utcákon sétálva elképzelhetjük milyen volt az élet évszázadokkal ezelőtt. A Santa Maria Assunta-katedrális (magyarul Mennyekbe fölvett Mária-székesegyház) Siena fő temploma. A város színeivel, fekete és fehér márvánnyal burkolt dóm Siena legnagyobb és leghíresebb egyházi épülete, az olasz gótikus építészet egyik legjelentősebb alkotása. 

 

 

 

 

 

 

siena--12-.jpgImádkozhattunk a  Basilica di Sant Domeniko templomban, ahol Sienai Szent Katalin fejereklyéjét őrzik. A szentmisét pedig a sienai Basilica di San Clemente in Santa Maria dei Servi - szervita templomban tartottuk. Itt két szervita is nyugszik: Az egyik Boldog Gioacchino Piccolomini, aki 1258-ban született nemesi család sarjaként. Az epilepsziás betegek védőszentje. Már gyermekként nagy tisztelője volt a szent Szűznek, illetve nagy érzékenységet mutatott a szegény és elesett emberek iránt. Ruháját nekik adta, és rendszeresen adományt osztott számukra.  Tizennégy éves korában csatlakozott a szervitákhoz és szerzetes testvérként, Benizi Szent Fülöp lelki tanítványa lett. Ő tökéletes modellje volt az erénynek és az alázatnak. Testvérei arra késztették, hogy hogy pap legyen de erre méltatlannak érezte magát, ezért csak az oltárnál ministrált. Epilepsziában szenvedett. A legenda szerint szentmise közben az oltárnál szintén rohama lett, de az esés következtében a kezéből kiesett gyertya csodásan fenn maradt és lebegett. 1305 nagypéntekén halt meg szintén egy roham következtében.

 


 

 

 

 

loppiano--1-.jpg

Loppianóban megismerhettük a fokoláré lelkiséget, hiszen ebben a városban több százan/ezren élnek e közösség keretein belül világiak, papok és szerzetesek. Itt olasz nyelvű szentmisén vettünk részt a helyi hívekkel együtt. A hétköznapi szentmiséken is mintegy kb. kétszázan szoktak jelen lenni.

 

 

 

 

 


Július 6-án pénteken firenzét nézhettük nézhettük meg teljes valójában:
A firenzei dóm, (Cattedrale Santa Maria del Fiore): A gótikus stílusban épült firenzei dóm a maga 107 méteres magasságával a világ negyedik legnagyobb temploma. Hivatalos neve: Cattedrale Santa Maria del Fiore, vagyis Liliomos Szűz Mária Székesegyháza. Építése 1294-ben kezdődött és a kupola elkészültével, csak 1436-ban fejeződött be.

 

firenze--7-.jpgA díszes és impozáns külső megtévesztő lehet, mert ugyanezt a gazdag motívumvilágot várjuk a belső tértől is, azonban egy meglepően egyszerű, letisztult vonalvezetés fogad bennünket. Ez alól csak a kupola freskója képez kivételt, ami Vasari és Zuccari mesterek műve. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Brunelleschi a kupola belsejét díszítésmentesre tervezte, de az utólag, 1572-79-ben elkészült freskó ennek az elképzelésnek mondott ellent.
A Brunelleschi által tervezett és épített kupola vitathatatlanul a dóm ékköve. A száraz, de beszédes adatok: átmérője 45 méter, magassága pedig 91 méter.
A kupola egyedülálló módon téglából készült és halszálka alakban elhelyezett boltozati cikkelyek alkotják. Korát meghaladó módszerrel épült, hiszen a mai építészeknek sem lenne egyszerű feladat a megalkotása.

 

A napot a szervita annunciáta (angyali üdvözlet) kegytemplomban zártuk szentmisével. A gyönyörű Mária kegy templomban utolsó szentmisénk nagyon lélekemelő és meghitt volt. A szentmise után az egyik helybéli szervita atya bemutatta a templomot és a képzőművészeti értékekben gazdag rendházat. E templomban nyugszik Falconieri Szent Julianna, kinek sírjánál közbenjárást kérhettünk.

 

firenze--12-.jpg

Szent Julianna 15 évesen döntött a szerzetesi élet mellett. Ekkor lemondott örökségéről és Benizzi Szent Fülöp kezéből elsőnek vette fel a "köpenyesek" (mantelláták), a szerviták harmadrendjének ruháját. Élete végéig szülei házában maradt, vezeklő életet élt, betegeket ápolt és gyermekeket nevelt. Később az ő hatására jött létre a szervita rend női ága. Egész életében állandó böjtben és szigorú önmegtagadásban élt, amely egészségi állapotát aláásta, súlyos gyomorbetegségben szenvedett, ami miatt élete végén enni már nem tudott, de még az Oltáriszentséget se tudta magához venni. Megkérte a lelkiatyját, hogy hozza be az Oltáriszentséget a szobájába. Ha már nem tudja magához venni, kérte terítsenek a szíve fölé egy korporálét s tegyék oda a szentostyát. Miután ez megtörtént, egy úgynevezett ostya-csoda következett be: a szentostya eltűnt, ő pedig mosolygó arccal meghalt. Holttestén, szíve fölött bevésődve ott látták a szentostya lenyomatát, rajta a kereszttel.

 

Július 7-én szombaton hajnalban indultunk útnak hazafelé Magyarországra.

velence--10-.jpgElmondhatjuk, hogy e kegyelmekkel teli zarándoklat hozzásegített mindnyájunkat ahhoz, hogy megtapasztaljuk a Transzcendens jelenlétét. A templomok szépségében elmerülve, elmélyültünk Isten jelenlétében. Sokunk életét meghatározza a szervita lelkiség, jó volt személyesen is megtapasztalni e szerzetesrend gyökereit onnan, ahonnan útjára indult sok száz évvel ezelőtt.  Jó volt a szervita szentek életútjait is bejárni, sírjaiknál közbenjárást kérni: imádkozni otthon maradt családtagjainkért, szeretteinkért, a szervita rend megmaradásáért, és kérni az aratás urát, küldjön munkásokat a lelkek szántóföldjeire, kérve új szerzetesi hivatásokat a szervita rendbe.

 

E zarándoklat hozzásegített minket abban, hogy növekedjünk a lelki egységben: a zarándoktársak között szép ismeretségek, barátságok alakultak ki, csodálatos példája valósult meg a keresztények közötti testvériségnek.

Legyen hála és köszönet Istennek és a Fájdalmas Anyának, hogy zarándokutunkon megőriztek minket, s az útból merített lelki kegyelmeket elnyerve a hétköznapokban is meg tudjuk élni keresztény hitünket és reményünket: hogy Jézus e hosszú földi zarándokutunk során "vándorlásunk társa" és segítője. 

 

Az eseményről készült fotókat megtekintheti itt.

 

Horváth Csaba

Fotó: H. Cs, Dul Edina, Borcsikné Jánosy Rita