Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szívét egy életen át tágították a láthatatlan tőrök - Borbély M. Petra szervita nővér emlékére

2018.02.12

2012 augusztusában, mikor Petra nővérünk a szervita rendbe való belépésének 70. évfordulóját ünnepeltük a győri rendházban, lelkigyakorlatos szentmise keretében adtunk hálát e jubileum kapcsán a szervita nővérekkel, a szervita világi tagokkal, és a buzgó újvárosiakkal együtt. A lelkigyakorlatot Hajlák Attila István erdélyi atya tartotta, aki Petra nővér életútjáról is elmélkedett. Elmélkedésében egy szentírási szakasz alapján párhuzamot vont a Szűzanya és Petra nővérünk odaadó élete között: "Szívét egy életen át tágították a láthatatlan tőrök..."Megrendítő hitelességgel említette az ünnepelt Petra nővér: „Mindent elfogadtam, amit a jó Isten adott!” Petra nővér életét is biztosan tágították a láthatatlan tőrök, amelyek formálták, alakították, hogy most is ki tudja mondani a Szűzanyával: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint!” Vagy: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben, mert tekintetre méltatott…

 

Petra nővért gyermekkorom óta ismertem, ámbár közelebbi viszonyba csak azután kerültem, miután középiskolásként elkezdtem a szervita kápolnában is ministrálni. Az akkor még nagyon aktív Petra nővér nagy buzgósággal készítette elő a szentmiséhez szükséges liturgikus tárgyakat... közben jöttek a hívek a kápolnába, szóba elegyedett velük... Mindenkihez volt egy jó szava, vigasztalása... Akkoriban ez engem nagyon megfogott... Mindenkiben Krisztus arcát igyekezett felismerni... 
Mi, pedig akik ismerhettük őt, szintén éreztük, hogy Krisztust sugározza nekünk egész életével, lényével, példájával, hivatásával.

Később aztán többször elmesélte nekem élettörténetét. Minden szavát, mint egy szivacs szívtam magamba. Petra nővérünk élete folyamán sokat szenvedett, sokat küszködött, de amikor ezeket mesélte legfeljebb csak nekem tűnt nehéz életnek... Ő ezt Krisztusi megértéssel és derűvel élte meg. Tudta, hogy a szenvedés nevel, és azt is tudta, hogy a történetnek itt még nincs vége... Hitt abban, hogy Krisztus győzedelmeskedik mindenki fölött...És ez mérhetetlen boldogsággal töltötte el szívét. Egészen csak az érti meg Jézus Krisztus igazi titkát, aki nem áll meg félúton, hanem követi őt a szenvedésben és a teljes odaadásban. A szeretet titka, Isten titka a kereszten, a végsőkig menő odaadásban valósul meg.

 

Petra nővérünk Istentől és a Szűzanyától kapott hivatását mély imádsággal, szeretettel, és reménnyel élte meg. Ez szükséges is volt, hiszen a kommunizmus évei alatt szilárd hitre és nagy alázatra volt szükség.

Petra nővér mindig érezte Isten és a Szűzanya jelenlétét az életében:

- 1942. február 18-án jelentkezett a budapesti központi házukban. A jelöltidő elteltével egy év noviciátus következett, majd egy évre letette társaival együtt az első fogadalmat Rákosszentmihályon. Nem sokkal ezután édesapjától kapott egy levelet. Ebben megírta hivatása előtörténetét: az első világháborúban hadifogságba került, harminchat hónap elteltével reménytelennek tűnt, hogy valaha is hazajuthat Szibériából. Ekkor fogadalmat tett: ha Isten hazasegíti Magyarországra, és valamikor családot alapít s gyerekei lesznek, akkor a legelsőt a Szűzanyának ajánlja. Neki ezt eddig soha nem mondta el, de a Szűzanya közreműködését érezte Petra nővér egész addigi életében; nem is lehetett volna boldog, ha nem találja meg itt a helyét. Nagy biztonságot jelentett számára az a tudat, hogy a szervita rend a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére alakult.

- Egyszer nagy részletességgel mesélte el, (fantasztikus memóriája volt) hogy a II. háború ideje alatt, épp a szerzetesközösségével volt együtt, amikor megszólaltak a szirénák. Mindenki lement a pincébe, így Petra nővér is, de valami miatt fel kellett mennie a házba. Nagy sietséggel igyekezett visszamenni a pincébe, nem sokon múlott az élete...ha csak egy pillanatig is tovább maradt volna fent , rászakadt volna a ház, de még időben visszasietett...Petra nővér érezte, hogy ez nem volt véletlen, Isten megmentette az életét.

Istennek, ezzel az akkor még fiatal lánnyal tervei voltak...

 

Petra nővérrel az Úr nagy dolgokat művelt...Ahogy egyszer a nővér mondta nekem: "Krisztus irányította minden léptemben a kezemet, lábamat, szívemet. Sok mindent megtudtunk valósítani és ehhez Isten engem méltatlan szolgáját használt föl."

A rendszerváltás után rá várt a feladat, hogy romjaiból újjáépítse Újvárosban a szervita rendházat. Isten itt is sok kegyelemmel erősítette meg Petra nővért, hiszen egy nagy kolostort építtetett, ahol kollégiumot is alapított. Addig járta a hivatalokat, szervezte a pártfogókat, míg elindulhatott az építkezés. Mit küszködött és ment, hogy minden terv megvalósulhasson...Még angliai szervita világi tagoktól is jött sok adomány az építkezésekhez... Isten megadta neki, hogy Vele nagy dolgokat cselekedhetett. 

Petra nővér aztán egy pár éve egy baleset következtében fizikális állapota nagyon megromlott. Járókerettel ment, amit nem nagyon szeretett. Egy életerős ember volt, aki szeretett mindent egyedül tenni és most fiatal nővértársaira kellett mindenben támaszkodnia...Az akkor már törékeny Petra nővér még ekkor is méltósággal, és nagy alázattal hordozta a keresztet, amellyel Jézus hű szolgálóját megajándékozta. 

Később úgy döntött, hogy előrehaladott betegsége miatt a Szent Anna otthonba költözik. Gyakran látogattuk őt s tudtuk, hogy készülődött már találkozni az Égi Jegyessel. A napi szentmise jelentette számára a legnagyobb kegyelmet, mert itt magához tudta venni az Úr Jézust a szentáldozásban. Tűrésével, csendes szelídségével példát mutatott. Nagy nyugalom, békesség, türelem áradt belőle mind ahányszor felkerestem Őt. 

Petra nővér életpéldája sarkal minket: a hitet megtartani, a szeretetet továbbadni, reményben élni, Krisztust követni mindvégig, még a szenvedésben is, mert csak így érthetjük meg a szeretet logikáját.

 

Ahogy egyszer Petra nővér mondotta: "Mindig a helyemen voltam. Az volt az álmom, hogy segítsek a szegény gyerekeknek, őrizzem a hitet minden körülményben. Talán nem csak megőrizni sikerült, de sokaknak átadni is, Isten kovászává lenni."

Petra nővér – elmondása szerint – a sok nyomor ellenére sohasem panaszkodott. Mindig a Gondviselőre támaszkodott, ez éltette és segítette majd 76 éves szerzetesi pályáján. Most hálát adván Istennek, megköszönöm Istennek az ő áldott életét és értünk áldozott szeretetét, illetve azt, hogy Újvárosban és Pinnyéden is munkálkodott az Úr szőlőjében. Valóban igaz volt rá Szent Pál szava: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végig futottam, hitemet megtartottam” (2Tim 4,7-8a). Élete minden helyzetében ezt megtartotta... Szívét egy életen át tágították a láthatatlan tőrök...Legyen nekem a Te igéd szerint...

Imádkozzunk nővérünkért, hogy Jézus és a Szűzanya szeplőtelen szívén lelje meg az örök nyugodalmat! 

 

Petra nővér gyászjelentése elérhető itt.

 

Horváth Csaba