Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ünnepi szentmise karácsony másnapján az újvárosi templomban -Igehirdetés-

2020.12.26
2020. december 26-án, karácsony másnapján Egyházunk Szent István diakónus vértanú ünnepét üli. Ezen a napon az ünnepi szentmisét Dr. Lukácsi Zoltán székesegyházi mesterkanonok, templomunk plébánosa mutatta be. A szentmisén velünk ünnepelt Horváth Csaba harmad éves kispap-szeminaristánk is, aki prédikáció-igehirdetés keretében szólt az újvárosi hívekhez.

Kispapunk elmélkedésében Szűz Mária példáján keresztül, a karácsony igazi öröméről beszélt. Az igehirdetést teljes terjedelmében közöljük:

 

„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben” (Lk 1,46-47) – Krisztusban Testvéreim! Ezt a rövid evangéliumi részt kedden olvastuk fel a szentmisén. Mária szavai ezek, amit akkor mond, amikor felkeresi rokonát, a szintén várandós Erzsébetet. A Szent Szűz valami nagyszerű dolgot él át: még mielőtt elmesélhetné ezt Erzsébetnek, hogy mi történt vele, Erzsébet köszöntéskor olyan dolgot mond Máriának, amiről még sehonnan sem tudhatott. Szavai felbátorítják Máriát, aki öröménekben tör ki. Dicsőíti a szent és hatalmas Istent. Mély bizonyosság él benne a jövőt illetően: „boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas…” Magasztalta az Urat, hiszen tudta, kit is hordoz a szíve alatt, tudta, hogy a méhében hordozott gyermek lesz a világ üdvözítője, akire majd Erzsébet fia, Keresztelő János rámutat, és azt mondja, ő lesz az, aki elveszi a világ bűneit. „Magasztalja lelkem az Urat”. E szentírási rész végtelenül közel áll a szívemhez. Elfogult is vagyok, mert igen szeretett plébánosomnak, Zsebedics József atyának ez volt a papi jelmondata. Bevallom, sosem kérdeztem meg tőle, hogy miért ezt választotta jelmondatául. De a halála után mélyen elgondolkodtatott e jelmondata: Magasztalja lelkem az Urat.

Testvéreim ma különös aktualitása van ennek az igehelynek. Ha csak az elmúlt 1 évre visszatekintünk, van-e okunk magasztalni a mi üdvözítő Istenünket?  Tudunk e gyermeki szívvel örülni Neki? Mert legyünk őszinték, mióta ebben a vírus helyzetben élünk, nem vagyunk boldogok, nem tudunk eléggé hálásak lenni. Az emberi örömöt felváltotta a szomorúság, a nyitottságot a bezárkózás, a magasztalást a hálátlanság, a bátorságot pedig a félelem és bizonytalanság. Igen, mert az utóbbi időkben mintha félnénk valamitől és félnénk egymástól. Mennyi negatív gondolat járhat a fejünkben - persze részben jogosan, de kérdem, mindezek ellenére, hogy pl., az adventi időben, karácsony szent ünnepére készülve tudtunk-e örülni és örvendezni, tudtuk-e magasztalni az Urat? Megvolt bennünk az öröm, hogy érkezik a Megváltó, a Szabadító? Sokszor még mi keresztények is, olyan reményvesztettek vagyunk. De mi, akik hiszünk Krisztusban, ezt nem tehetjük meg. Mi nem állhatunk meg e földi keretek között, nekünk az imádság szárnyain távolabbra kell tekintenünk, az isteni magasságokba kell látnunk. Ahogy a szentírás mondja: Tekintetem a hegyek fölé emelem, honnét is jöhetne segítségem? Segítséget csak az Úrtól kaphatok. (Zsolt 121) Mária a jászolnál és a keresztnél is tudta áldani az Urat! Már akkor boldog volt Mária, amikor még semmit nem látott, de még boldogabb lett, amikor látta, hogy amit az Isten mond, az igaz. Ezért is tudta szívből magasztalni az Urat. Testvéreim! Micsoda öröm, micsoda ujjongás ez Isten felé. Karácsony ünnepe van… a szeretet, az öröm és a hála ünnepe. Miért? Mert Jézus megszületett és közénk jött.

Nem mehetünk el szomorúan és közönyösen a jászol mellett még ebben a járványos időszakban sem. Ha valaki a szeretet ünnepén mélabúsan elhalad a betlehemi jászol előtt, az nagyon rosszul használta fel az Isten által felkínált újbóli megtérés lehetőségét. Jézus félelmeink, szorongásaink, bűneink szabadítója megszületett, hogy ne vesszünk el, hanem örök életünk legyen. Jézus megtestesülésével mérhetetlen nagy világosságot hozott ebbe a sötét világba. Kell ennél nagyobb öröm? Ha most mise után odamegyünk a betlehemhez, mondjunk köszönetet Jézusnak azért, amit eddigi életünk során adott nekünk: Szeretteinket, barátainkat, hogy mindig megadta azt, amire szükségünk volt. Hogy mindig mindent, még a legrosszabb élethelyzeteket is a javunkra tudta fordítani. Mi mindent tett értünk Isten! Az idősek szokták mondani: „Csabi, mi megéltük a két világháborút majd a kommunizmust is. De nekünk oly boldog és csodás gyermekkorunk volt… milyen nagy szegénységben éltünk, de annál nagyobb hitben és szeretetben.” Látjátok testvérek? Az Isten látszólag sok mindent elvesz, de százszorosan kárpótol érte. Mert ahogy a szentírás mondja: az Istent szeretőknek minden a javukra válik. (Róm 8,28) Ilyen az Isten… Mindent értünk tett. Vajon mi mit teszünk érte? Ott van-e a szívünkben az a készség, az a nyitottság az Isten felé, a hitre és az engedelmességre?  Ha a világ már bennünk sem képes felismerni Krisztust, akkor milyen tanítványai vagyunk mi az Úrnak? Ha embertársaink nem ismerik fel bennünk azt, hogy minden nehézség ellenére, Krisztusban mi boldog, nyitott, bátor emberek vagyunk, akkor mi lesz ezzel a világgal?

Testvéreim! Akik kitartanak Isten mellett, azoknak nincs mitől félni... Kitartani Isten mellett, mély imaélet nélkül, a vele való személyes kapcsolat nélkül nem lehetséges. Lélekben, az ima erejében bízva, merjünk elmenni Betlehembe, hogy ott a jászolnál megtapasztaljuk azt a mérhetetlen nagy békét és szeretetet, azt a reményt, azt a hitet és bizalmat, amit csak Isten képes megadni számunkra. Úgy érzem, ma mindinkább ezekre van szükség. Mária bizalommal tekint Istenre, aki beteljesíti az angyal által mondott szavakat. Mária anélkül, hogy tudná, pontosan mi is vár rá, boldog érzéssel várja azt és belekezd a dicsőítésbe. Átadja magát Istennek, és ezért mondja: Történjen velem szavaid szerint!(Lk 1,38) Milyen jó lenne, ha bennünket is áthatna ez a fajta nyitottság, odaadás és Isten akaratára mindig ilyen bizalommal mondanánk ki az igent, hogy legyen meg mindig az Ő akarata! Azt kívánom mindnyájunk számára, hogy még a legkilátástalanabb helyzetben is tudjuk magasztalni az Urat, és tudjunk örvendezni benne, úgy ahogy Szent István diakónus is tette - hallhattuk a most felolvasott olvasmányban. Segítsen minket ebben az Újvárosi Szűzanya közbenjárása is, aki már sok csodát tett itt Újvárosban. Tegyen csodát a világban és tegyen csodát az emberi szívekben. Adja Isten, hogy így legyen. Ámen!

*

Híreink csakis forrásmegjelöléssel használhatóak fel.