Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Szervita rend története

2013.08.14

Kapcsolódó kép
Monte Senario kápolnája

 

Hét előkelő firenzei kereskedő a Monte Senario magányában, szegénységben és bűnbánatban, testvéri közösséget alapított 1233-ban. Mária Szolgái néven terjedt el a rend, közismertebben: ők a szerviták. A rendet XI. Benedek pápa 1304-ben hagyta jóvá. A hét rendalapítóról, akiket 1888-ban XIII. Leó pápa avatott szentté, minden év február 17-én emlékezik meg az egyház. Női ága is született a rendnek, amelyet 1332-ben Falconieri Szent Julianna alapított. A történelmi Magyarország területén a XVII. század közepén először a nyugat-magyarországi Lorettonban építettek kolostort a szerviták (a település ma Burgenlandban keresett Mária-búcsújáróhely), majd 1689-ben Pesten és Egerben alapítottak házat. 1928-tól ők gondozták a máriaremetei, tíz évvel később pedig a makkosmáriai kegytemplomot. Makón fiúinternátust vezettek, lelkipásztori szolgálatot teljesítettek a csatkai kegyhelyen, egészen a szerzetesrendek 1950-ben történt feloszlatásáig. Akkor a hazai rendtartománynak 41 fogadalmas tagja volt.

 

Képtalálat a következőre: „szervita rend”

A szervita rend hét szent alapítója

 

Amikor az egyre gazdagodó Firenzében, a trecento kezdetén, művészek és tele erszénnyel érkező kereskedők lepték el a várost, hét kalmár elhatározta, hogy szakít az akkori világ felületes életmódjával és talmi értékeivel. Jel voltak ők környezetük számára, mely ámultan látta, amint a világot járt kereskedők remeteségbe vonultak. Olyan volt ez akkoriban, mintha ma az egyik vezető bank vagy biztosítótársaság vezérigazgatósága elhatározná, hogy szerzetbe vonul. Dacolva környezetük értetlenségével és engedelmeskedve lelkiismeretük hívásának. Ők megtették ezt a lépést. A hét kalmár jól ismerte az akkori világot: sokszor megfordultak Franciaországban, végigjárták Itáliát, Flandriát és a kor összes szellemi irányzatával találkoztak. Észrevették, hogy Európában óriási a nyugtalanság. A régi, megtért népek mély vallásossága lassan kezdett eltűnni, ugyanakkor az egyházban újabb vallásos lelkesedés, fellendülés volt tapasztalható. Látták a pénznek, a szépségnek, a művészetnek egyre növekvő hatalmát. Ők mint hívő kereskedők a kettő között őrlődtek, míg végül arra a meggyőződésre jutottak - Jézusra figyelve -, hogy ők úgy akarnak a világban maradni, mint akik nem e világból valók.

Képtalálat a következőre: „servite order”

 

 Az életük számunkra is beszédes. Legelőször abból a szempontból, hogy társaságban éltek, jó társaságban. Nem hiába hangoztatjuk manapság: az egyedülálló keresztény - legyen az pap vagy világi - veszélyben lévő keresztény. Ők együtt jártak iskolába, együtt ministráltak, imádkoztak, vallásos közösségekbe jártak. Akkoriban a kereskedelmi céhekben is megvoltak a vallásos szabályok, ilyen jellegű szociális gyakorlatok, ma úgy mondanánk: karitásztevékenységek.

 

Vezekelni a világ bűneiért

Valószínűnek tartom, hogy szüleiktől kiváló nevelést kaphattak. Az akkoriban kezdődő Mária-kultuszt ők már fiatal korban, a szülői házban magukba szívták. A Szűz Mária-tiszteletet édesanyjuktól vagy papjuktól tanulhatták. 1233-ban, amikor egy nagy útról visszatértek, eljutottak arra a pontra, hogy úgy döntöttek: vezekelniük kell a világban tapasztalható bűnökért. A hét kalmár kivonult Firenzéből, és egy kis helységben elkezdtek közösen imádkozni. Szentmisére jártak, együtt lelki olvasmányokat tartottak, s a környezetük lassan fölfedezte, hogy ezek az emberek meg akarnak tisztulni.

Ekkor indult a domonkosok és a ferencesek világmiszsziója is. A kolduló atyák egész Olaszországot bejárták, imádkoztak és prédikáltak. Amikor a szerviták közösséget alapítottak, Szent Ferenc már halott volt, és halála után két évvel, 1228-ban már szentté is avatták. Assisi szentje bizonyára nagy hatással volt a hét rendalapítóra. A megváltás ezerkétszáz éves évfordulóján, 1233-ban alapították meg rendjüket. Ők is kolduló rend lettek, és az volt a szándékuk, hogy Jézus Evangéliumát szóról szóra megtartják.
 

Szent Ágoston szabályai szerint

A Firenzétől tizennyolc kilométerre fekvő Monte Senario nevű hegyen építették az első kolostort, és ott kezdődött a külső- belső szabályzat kialakítása. 1255-ben ismerték el őket. Megalapításukat a középkori legenda színesen rajzolja elénk. Amikor együtt imádkoztak, Szűz Mária megjelent, és így szólt hozzájuk: Íme, én szolgáimul választottalak benneteket, hogy segítsetek megmunkálni Szent Fiam áldott szőlőjét. A sötét színű ruha, amelyet rátok adok, emlékeztessen benneteket mindig az én fájdalmaimra, melyeket Szent Fiam kínszenvedésekor álltam ki. Szent Ágoston Szabályai, melyeket ezennel a kezetekbe adok, megmutatják nektek az utat, amelyen haladva elnyerhetitek az örök élet pálmáját. Külsőleg tehát kolduló rend voltak. Szent Ágoston reguláját követték, az Evangéliumot szerették volna hirdetni és megvalósítani, de belsőleg elsősorban megszentelődésre törekedtek. A világtól elvonulva, fölmenve a hegyre, az istenszeretet mélységébe és magasságaiba igyekeztek, majd lejöttek a völgybe, a mindennapokba, és az emberekhez eljuttatták az Evangéliumot, az Istent. Önmegszentelődés és lelkipásztorkodás volt a céljuk. Mindig szerény, egyszerű emberek voltak, így lehettek jel a mély vallásosságra és emberségre.

Képtalálat a következőre: „falconieri szent. julianna”

Falconieri Szent Júlia, a rend női ágának alapítója

 

Szűz Mária szolgái

Feladatuk még a Fájdalmas Szűz tiszteletének terjesztése. "Servi Mariae", azt jelenti, hogy Szűz Mária szolgái. Templomaikban mindenütt megtalálható a Piéta, a Fájdalmas Anya ábrázolása, aki ölében tartja halott Fiát. Krisztus testét, tehát az egész egyházat az ölében tartja, és viseli annak fájdalmát, sebeit, gondját. Ahogyan Szűz Mária ölébe veszi Krisztus fájdalmát, a szervita atyák is úgy veszik ölükbe minden ember fájdalmát. Rendkívül megértők, emberszeretők. Náluk a Fájdalmas Anya tisztelete ilyen csodálatos lelkiséget sugárzott ki. Mindemellett állandóan hangsúlyozzák, hogy Jézus Krisztus mindig és mindenben az igaz hit központja.

Képtalálat a következőre: „St. Philip Benizi”

 Benizi Szent Fülöp, a rend ötödik generálisa

 

Amikor a szerviták elindultak, egy nagy pártfogót kaptak: Capucci kardinálist, aki megadott minden segítséget, hogy önálló rend legyenek. 1250-ben dekrétumot bocsátott ki, mely szerint a szerviták elöljárói fölhatalmazást kaptak, hogy a kiközösített II. Frigyes császár párthívei, ha felöltik a rendi ruhát, föloldhatják őket a kiközösítés alól. Sok német lovag belépett az új kolostori közösségekbe, mert nem volt más módjuk arra, hogy megtalálják az egyházzal való kibékülést. Ennek is köszönhető, hogy a rend gyorsan elterjedt Ausztriában és Németországban.

 

Pápává választották, de nem fogadta el

 

Kiemelkedő személyiség volt a szerviták negyedik rendfőnöke, Medici Szent Fülöp, aki az akkor ismert világon diplomáciai körutat tett. Pápává választották, de nem fogadta el.

 

A szerviták fogadalomtételében van egy mondat, mely szerint minden ember megígérheti Istennek, az Atyának, hogy Jézus és Örömhírének tanúja lesz; hogy szeretetből Istennek és testvéreinek szenteli életét, Szűz Mária, az Úr szolgálója lesz a példaképe. Ennek a fogadalmi részletnek számunkra is fontos mondanivalója van: Ebben a világban kell megtalálni az Isten szolgálatát. A templomi közösség, amelyből a szerviták is kialakultak, legyen jó társaság. A Szentlelket pedig arra kérjük, hogy miközben megújítja a világot, bennünket is újítson meg abban, hogy tanulva a szervitáktól, Krisztus követői legyünk és Szűz Mária szolgái, imádságban és szeretetben.

Mikolai Bálint

Új Ember


 

Szervita Nővérek, Szűz Mária Szolgálóleányai

(Congregatio Sororum Servarum Mariae)

 

Szervita Nővérek címere

Az ősi szervita Rend női ágát 1332-ben Falconieri Szent Julianna (+ 1341) alapította.

A pápai jóváhagyást 1424-ben nyerte el.
A magyar kongregáció létrehozása Marchi M. Cirill szervita és Baitz M. Erzsébet nevéhez fűződik.
Az alapítás 1922. aug. 23-án, Benici Szent Fülöp ünnepén történt. Egyházi jóváhagyás: 1924.

A szervita nővérek lelkiségének sajátos vonása a Fájdalmas Anya tisztelete és megszerettetése. Szűz Mária szolgálói az ifjúságot, elsősorban a szegény és elhagyatott gyermekeket és a züllés veszélyének kitett leányokat nevelték és oktatták a keresztény életre. A győri szervita nővérek ennek szellemében leánykollégiumot tartanak fent főiskolás lányok részére; Mezőkeresztesen gyermekotthont tartanak fent. A szétszóratás előtti időkben az ország több pontján, Rákosszentmihályon elemi iskolát és internátust, Feldebrőn óvodát és elemit, a budapesti Nefelejcs utcában óvodát, napközi otthont, Kondoroson és Győrött elemit és óvodát vezettek. Kőszegen saját házukban tartottak fenn egy óvodát és egy napközi otthont; itt állami gondozottakkal foglalkoztak. Összesen 18 településen működtek. A szétszóratás utáni időkben nem élhették szerzetesi életüket, csak a rendszerváltás után. Ma már a helyi egyházközségek életébe is bekapcsolódnak. (Hitoktatás, templomi imák szervezése, templom takarítás, díszítés stb.)

 

A szervita nővérek letelepedése Győr-Újvárosba. A történelmi kitekintő megtekinthető itt.