Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Hozsanna Dávid Fiának" Virágvasárnap -Elmélkedés

2018.02.19

Mk 11,1-10 (vagy Jn 12,1-12); Iz 50,4-7; Fil 2,6-11; Mk 14,1-15,47

„Sokan az útra teregették köntösüket, mások meg a lombos faágakat, amelyeket a réten vágtak. Akik előtte jártak, és akik kísérték, így kiáltoztak: Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön!”

Kapcsolódó kép

 

Sokan, de nem mindnyájan. A város éli tovább a maga megszokott életét. Érzéketlen az Isten érkezésére, nem áll meg, nem figyel, nem csodálkozik. Így van ez azóta, hogy a bűnbeesett Ádám fiai fölépítették első városukat, s így is lesz mindaddig, amíg az utolsó város is össze nem dől az utolsó napon. Jeruzsálem lakóinak összességéhez képest ez a sokan nevetségesen kevés, mégis ez a kisded nyáj felelős az egész város üdvösségéért. Körmeneteinknek, melyeken énekszóval kísérjük végig az oltáriszentségben jelen lévő Urat a város utcáin, súlyos teológiai mondanivalójuk van, mert szembesítik a csip-csup ügyekben nyüzsgő vagy éppen közömbösen bámészkodó várost Krisztussal.

Létezhet- e élesebb kontraszt a test kívánságától és a szemek kívánságától uralt vásári bazárok és a Legszentebbet kísérők ünnepi vonulása közöttinél? De ennél több is történik. A körmenet a várost a teremtő isteni jelenlét erőterébe emeli, azaz visszahelyezi eredeti összefüggésébe, ahonnan kiszakadt. A körmenet azt is kifejezi, hogy Istentől jöttünk, vele járjuk életünk útját, s hozzá is térünk vissza. Kétes értékű az a fajta rajongás, mely egy egész várost magával ragad, még ha látszólag őszintén Jézus Krisztusért lelkesednek is. A háttérben mindig olyan önző, politikai vagy gazdasági érdekek és elvárások húzódnak meg, melyeknek Jézus nem tud és nem is akar megfelelni.

A rajongók hada így rövidesen megcsappan – mint mikor az élet kenyerének mondta magát, s ezért sokan megütközve a kemény beszéden elpártoltak tőle –, és győz a tömegvonzás törvénye: a virágvasárnapi ünneplőket a város beszippantja, elnyeli. Sok száj, melyből a mai napon „Hozsanna” hangzik, pár nap múlva már „Feszítsd meg!”-et kiált. Jézus azonban az egész városért és az egész népért fölajánlotta halálát, nem csak a hűségesekért. Mindenkinek megszerezte a belépés lehetőségét abba a városba, amely felé mi is zarándokolunk: a mennyei Jeruzsálembe. Annak a városnak lakói közül nem sokan vagy kevesen, hanem kivétel nélkül mindenki hódol az Úr előtt, és mond neki „ékes éneket” – örökkön-örökké. 

 

Forrás: Barsi Balázs–Telek Péter-Pál: Magasság és mélység – Szent idők