Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Isten bölcsessége - Nagyböjt 3. vasárnapja - Elmélkedés

2021.03.07

Kiv 20,1-17; 1Kor 1,22-25; Jn 2,13-25

„Isten oktalansága bölcsebb az embereknél, és Isten gyöngesége erősebb az embereknél.”

 

Isten ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak - Óbudai  Evangélikus EgyházközségSok oktalanság és gyöngeség van az Egyházban, amely azonban nem Isten „oktalansága” és nem Isten „gyöngesége”, hanem a miénk, s emiatt joggal szégyenkezhetünk, és csak megvetést érdemlünk. Ez az oktalanság pontosan abban nyilvánul meg, hogy a kinyilatkoztatásnak ellenálló, istentelen világ gondolkodásmódját, értékrendjét, struktúráit építjük be az Egyházba és vallásos életünkbe, hogy alkalmazkodva a világhoz, megnyerjük Krisztusnak. Az eredmény siralmas: ha az alkalmazkodásnak köszönhetően tényleg megnyerünk is sokakat, nem a megfeszített Jézusnak nyerjük meg őket, aki Isten bölcsessége és ereje, hanem csupán magunknak. Erősnek érezzük az Egyházat, és legtöbbünknek sejtelme sincs a veszélyről: miközben az elmúlt évszázadokban felfedezzük és éles kritikával elítéljük az Egyháznak a korabeli világhoz való alkalmazkodását, nem vesszük észre, hogy ma pontosan ugyanebbe a hibába esünk, legfeljebb csak a jelszavak változtak. Modernnek hisszük magunkat, amikor bíráljuk az Egyház múltbeli hibáit, ugyanakkor kritikátlanul elfogadjuk és feltétlenül pozitívnak értékeljük mindazokat a fejleményeket, melyek a II. vatikáni zsinat után következtek. Mi az Egyház jelenkori történetéért vagyunk felelősek, a jelen évekért és évtizedekért. És az Egyház legnagyobb kincse a magát kinyilatkoztató Isten „oktalansága” és „gyöngesége” a teremtés mögötti elrejtőzésében, szent Fiának megtestesülésében és legfőképpen keresztjében. Miért vette magára a szenvedéseinket és halálunkat? Miért bocsátott meg ingyenesen? Miért nem szállt le a keresztről, hogy higgyünk neki? Isten szeretete, mely félreteszi a világi okságot és lemond az erődemonstrációról, homlokegyenest ellenkezik a mindenkori közízléssel, a bűnbeesett ember megalomániás istenképével. A mi felelősségünk, hogy a templomot vásárcsarnokká tesszük-e, a liturgiát, a hitvallást és a Krisztus szent halálából született szentségeket a modern világ piaci igényeihez igazítjuke a rosszul felfogott dialógus, pluralizmus és demokratizmus nevében. Az a Jézus, aki soha nem bocsátotta áruba az Atya kincseit, ő tudott csak igazán párbeszédet folytatni kortársaival, ő értette meg legmélyebben őket, mert tudta, hogy mi lakik az emberben, ismerte látszólagos okosságunk mögötti oktalanságunkat, s részvéttel viseltetett erőnek álcázott gyöngeségünk iránt. 

Forrás: Barsi-Telek: Magasság és mélység