Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jézus bűneink szabadítója - Nagyböjt 1. vasárnapja - Elmélkedés

2021.02.21

Ter 9,8-15; 1Pét 3,18-22; Mk 1,12-15

„A vízözönnel jelképezett keresztség most titeket is megment… Hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés az Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által.”

Philoméla (Φιλομήλα): Nagyböjt 1. vasárnapjaA Szent Negyvennap középpontjában nem a keresztút áll, hanem a keresztkút. A Húsvét éjszakáján megkeresztelendőkkel együtt készülünk, hogy megújítsuk keresztségi fogadásunkat: radikálisan ellene mondjunk a bűn szerzőjének, a sátánnak (amint Urunk tette a pusztában), és letegyük a hitvallást, mely megtérésre és életünk Krisztusban való megújítására hív. Nagyböjt alkalmas, szent idejét egészen gyakorlati módon kellene felhasználnunk. Mindenekelőtt liturgiájának gazdagságából merítve. Nem feltétlenül a mindennapi szentmisére járás az eszmény. Ez nem is mindenütt megvalósítható, s emberi gyarlóságunkból fakadóan Krisztus végtelen értékű áldozatát relativizálja életünkben a misék túlzott halmozása. Az ősegyházban sem volt mindennap eucharisztia, de szerdán és pénteken a korai időktől kezdve összegyűltek a keresztények, hogy együtt imádkozzanak. A vecsernye közös eléneklése, akár hozzá kapcsolódó szentáldozással és, ahol pap vagy diakónus van, félórás tanítással, elmélkedéssel hitünk alapjairól, a húsvéti készület rendszeres és gyümölcsöző formája lehetne. Ezt egészítené ki az Egyház ősi gyakorlatában szereplő vezeklők visszafogadása szertartásának mai körülményeinkhez igazított változata Nagyböjt vége felé, melynek keretében mindenki elvégezhetné szentgyónását, majd a feloldozást követően mindnyájan közös áldásban részesülnének. Mindehhez csatlakoznának a böjt és alamizsnálkodás közösségi formái, melyeket egyházközségi gyűlésen közösen határoznának el a hívek. Az összejöveteleket nem kellene ritkítani, de csevegés, szórakozás helyett most például a nagyheti szertartások énekeit próbálhatnák. Az ilyen közösségi programok minden bizonnyal serkentőleg hatnának a családban és egyénileg vállalt nagyböjti lemondások és jócselekedetek kiötlésére és megvalósítására is. Mindezek a gyakorlatok segítenek hozzá, hogy Húsvétkor valóban elnyerjük Istentől a tiszta lelkiismeret ajándékát, mely kettőt jelent: egyrészt a bűnbocsánatot, melyet Krisztus halála és feltámadása szerzett meg nekünk, másrészt lelkiismeretünk helyes működését, mely az evangéliumban felhangzó végső kinyilatkoztatáshoz igazodik. Semmiféle gyakorlat, imádság, lemondás, jócselekedet nem használ, ha nem éri el lelkiismeretünket, s nem hoz személyes kapcsolatba Jézus Krisztussal, akinek szava nekünk szól: „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” 

Forrás: Barsi-Telek: Magasság és mélység